SÁNDOR Iván

A SZEFFORISZI ÖSVÉNY

A regény a zsidóság 2-3. századi életét, a megcsonkított, katonailag ellenőrzött római provinciát idézi meg. Történelmi és bölcseleti jellegű írói mondanivalóját - az elnyomott, éhező, szomjazó társadalom realisztikus hátteréből kiemelve - három fő alak sorsának, lelki, szellemi vajúdásának összefüggésében jeleníti meg. Ruben Hanaszi, apjától, Jehudától súlyos szellemi kötelezettséget örökölt: az atyja által összegyűjtött ezernyi tekercsben rögzített tradícióknak,a törvények változatos értelmezésének, szintetizálásának, a "szavak mögötti világ felfedezésének" parancsát a különböző megközelítések egymás mellé rendelését Ruben gyermek- és ifjúkora városába, Szefforiszba visszatérve készül elvégezni, de elszántsága két barátjához, Simonhoz és Lévihez fűződő viszonyával, illetőleg a kaotikus római Impériummal való kapcsolatával ütközik össze. Simon gyerekfővel élte túl a zsidó lázadás utáni népirtást, majd rabbinikus stúdiumokat végzett, végül a vallási és életbölcsesség, az egyszerű létezés evidenciáit vállalva "alámerült" és egyszerű kereskedő, a köznapok "szentje" lett. Hanaszi és Simon egyaránt vállalja a szefforiszi néma szenvedőkkel, a koldusokkal is a misztikus szeretet-közösségét, Lévi azonban a dogma, a következetes törvénymagyarázat, az egyértelműség embere. A Szanhedrint, a bölcsek nagytanácsát már évek óta nem lehet összehívni, ezért Rubent Rómába szólítja a római császár, de ott csak a politikai züllésről, a brutális hatalomváltásokról szerez tapasztalatokat. A "választott nép" a végső szétszórattatás előtt áll, s a rejtezkedő igazság meglelésének esélye is nyitva marad.
A parabola-regény (sok rokonsággal Mészöly Saulusával) nyugtalanító, "epikai kérdőmódban" mutat rá - sok aktuális "áthallással" - szellemi emberek útkereséseire. Meglehet, a történelmi regények kedvelői túl szaggatottnak és elvontnak tartják majd, de - a szellemi kérdések iránt érdeklődő olvasókat lebilincselheti.

Vissza a főoldalra   * * *    Vissza a kereséshez