Georg Wilhelm Friedrich HEGEL

A filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai:
A SZELLEM FILOZÓFIÁJA

A szellem filozófiája a hegeli rendszert magábafoglaló Enciklopédia harmadik része. Az I. rész A logika, a II. rész a Természetfilozófia.

A szellemfilozófia a hegeli rendszer központi kategóriájának, az abszolut eszmének vizsgálata. E fogalomnak - mint ismeretes - három fejlődési foka van: az eszme léte (ezt vizsgálja a logika); az eszme, másléte", az anyagba zárt, az anyag számára létező eszme (természetfilozófia); s végül az eszme önmagáért való léte, melyben az eszme elhagyja a természetet, és mint abszolut szellem, visszatér önmagához, s mint egyéni tudat, ill. mint az emberiség öntudata fejlődik tovább. E fejlődést teszi vizsgálat tárgyává A szellem filozófiája. A műnek a hegeli hármas szimmetriát követő részei a következők: a szubjektív szellem tana (antropológia, fenomenológia, pszichológia), az objektív szellem tana (jog, moralitás, erkölcsiség) és az abszolut szellem tana, melynek tárgya az abszolut eszme önmegismerésének legfelsőbb foka (művészet, vallás, filozófia).

Az antropológiában Hegel az embert, mint természeti lényt vizsgálja. A fenomenológia (a tudat, az öntudat és az ész kategóriáin keresztül) az emberi szellem történelmi fejlődésének rövidített kivonata. A pszichológia az előző kettő szintézisét valósítja meg. Tárgya: a szellemi képességek (szemlélet, képzet, fogalom) mibenlétének és jelentőségének elemzése. E három kategóriához kapcsolódik a teoretikus szellem fogalma, mely a praktikus szellemmel (akarat) kiegészülve már az objektív szellem problémájához vezet át.

Hegel az objektív szellemet szintén három szinten: a jog, a moralitás és az erkölcs szintjén tárgyalja. Jogfilozófiájában mindenek előtt arra mutat rá, hogy minden jog alapja a magánjog, mely a magántulajdon, és az ezzel organikus kapcsolatban lévő személyiség viszonya.

A moralitás Hegel etikai nézeteinek foglalata, s a tudatos erkölcsi cselekedetek elméletével foglalkozik. Ezek a jog által meghatározott társadalmi körülményekbe épülnek bele. A jogon, "a moralitáson" keresztül jut el az erkölcsiség kategóriájához. A történelem Hegel számára a szabadságeszme fejlődését jelenti, melynek csúcsát a porosz alkotmányos monarchiában jelöli meg.

A művészet, a vallás és a filozófia Hegel értelmezésében az abszolut szellem öntudatának legfelsőbb formája. Bennük tetőzödik be a világtörténelem, az abszolut szellem bennük teljesíti ki önmagát. A szellem filozófiája végső soron az emberiség szellemi fejlődéséről szóló, objektív idealista tanítás, melyben a hegeli rendszeralkotás mind tartalmi, mind formai szempontból a legtisztultabban fejeződik ki.