Francois-Marie VOLTAIRE

CANDIDE VAGY AZ OPTIMIZMUS

A szellemes regénnyel az volt Voltaire célja, hogy nevetségessé tegye a 17-18. század fordulóján élt egyik idealista német gondolkodó Leibniz követőinek filozófiáját. Ezek a feudalizmus hívei voltak, s azt vallották, hogy Isten a lehető legtökéletesebb világot teremtette. A regény címszereplője, Candide egyszerű, hiszékeny ifjú. Filozófus nevelője, Panglos arra tanítja, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika. Voltaire éles gúnnyal figurázza ki ezt a bárgyú optimizmust, amely egyet jelent az "Isteni gondviselés" akaratába való belenyugvással, az emberiség fejlődésének megakasztásával. Végigvezeti hőseit az egész földgolyón, elszenvedteti velük mindazt, amit a feudális társadalom eredményez: a háborút, a vallási üldözések kegyetlenségeit. Candide kiábrándul mestere tanításaiból, de nem esik kétségbe. Rájön, hogy az élet igazi értelmét a munka adja meg. Az "utazó regény" azzal végződik, hogy Candide földet vásárol, és minden fölösleges bölcselkedés nélkül hozzáfog a munkálkodáshoz.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez