Hans Christian ANDERSEN

MESÉK

Andersen a dán irodalom világszerte legismertebb alakja. Írt verseket, regényeket, novellisztikus történeteket, útirajzokat, világhírnevét azonban az általa kezdetben kevésbé becsült meséivel vívta ki. Beutazta Európát, járt Ázsiában és Afrikában, megfordult Magyarországon is. Évekig tartó utazásai, a népmesék tanulmányozása és alkotó-teremtő képzelete formálta meséit, melyek varázsos álomvilágba, sejtelmes tündérvilágba vezetik olvasóit.

A jelenlegi gyűjtemény sok ismert mesét is tartalmaz. Ezek témái nagyon is a földi élet tükörképei. A mesék szereplői is hétköznapi figurák: A kis gyufaáruslány, A pásztorlány meg a kéményseprő, A kiskondás - és társaik. A történetekben gyakorta életre kelnek tárgyak, ódon házak bútorai, egy foltozótű, szélfútta cégtáblák, egy darabka rongy, Az öreg utcai lámpás - és mese kerekedik köréjük. A tanulságos meseelemekben gazdag cselekmény során a gonosz, a nagyravágyó a rossz útra tévedt mindig pórul jár, sokszor kegyetlenül megbűnhődik az aki hibázott és megdicsőülnek az elesettek, a jók, a szegények. A klasszikus mesék sorában az ismert, szép történetek - A rendíthetetlen ólomkatona, A rút kiskacsa, A vadhattyúk, a Hókirálynő - egytől-egyig megtalálhatók.

Meséinek egy része dán és külföldi forrásokra , az Ezeregyéjszaka történeteire, népmondákra vezethető vissza, a többi eredeti alkotás. Korszakalkotó jelentőségük, hogy gyökeresen megváltoztatták a Grimm testvérek és Hoffmann óta virágzó elbeszélő stílust: a mesék szaggatottságukkal, köznyelvi fordulataikkal, felkiáltásokkal és szubjektív kommentálásukkal az élőbeszédhez hasonló előadásmódot és a gyermeki felfogás és meseértés mehanizmusát követték.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez