|
Honoré de BALZAC
A SZAMÁRBŐR
A regény alaptörténete és a rá épülő cselekményváz ( a szamárbőr,
amely által minden kívánság teljesül, de amely egyúttal állandóan és a
kívánságokkal egyenes arányban zsugorodik is, elfogyása pedig a halált
jelenti) nem éppen eredeti (Balzac
Amadeus Hoffmanntól
vette át, ám
sokkal kevesebb előzménye van, mint ahányszor Balzac óta
felhasználták (leghíresebb újraköltése Wilde: Dorian Gray arcképe című
regénye). Ezt a motívumot azonban az író szinte matematikailag
megszerkesztett kompozícióba illesztette. A főhős, aki éppen
öngyilkosság előtt áll, mivel pénzét elkártyázta, kapcsolata egy
nagyvilági nőhöz, egy igazi szépséghez teljesen összezavarta, az
utolsó pillanatban bukkan rá a szamárbőrre. A kötet első része az új
életre támadt Raphael bemutatásáig tart. A középső szakasz - Raphael
elbeszélésében - a nagy életet mutatja be, a juliusi monarchia topzódó
gazdagságát, a hatalom, pénz, mámor, szerelem, kalandorság, a
végletekig vitt kihívás, gőg világát. A zárószakasz a "lefelé menő"
Raffaelt ábrázolja, az agóniát, a halált (szinte tükörszerű
ellentétben az első résszel). Nagy ellentéteket, izzó
ellentmondásokat, pszichológiai és társadalmi végleteket ütköztet
Balzac ebben a regényében, amely méltó és sok vonatkozásban később sem
felülmúlt nyitánya életművének.
|
