Thomas BERNHARD

A SZÍNHÁZCSINÁLÓ

Thomas Bernhardot elsősorban novellistaként és kisregények írójaként ismerheti a magyar olvasó, bár nem egy drámája megjelent folyóiratokban, illetve bemutattatott színházakban. A most közreadott kötet teljesebbé teszi a drámaíró Bernhardról eddig kialakított képet: először olvasható benne teljes terjedelmében a Heldenplatz, valamint A tudatlan és az őrült. A kötetben közölt öt dráma mindenesetre csaknem a teljes életművet reprezentálja, és módot adhat az osztrák szerző drámaírói velleitásának megítélésére-értékelésére.
Bernhard kétségkívül századunk ún. hosszú közepének egyik legjelentősebb drámaszerzője. Nem azért, mert új formákat talált volna; nem azért, mert a műfaj határait addig tágította volna, mint - mondjuk - Beckett; nem is azért, mert egy ismeretlen világról adott híradást, mint akár a közép-európai, akár a latin-amerikai szerzők, hanem azért, mert filozófiai üzenet és nyers "életjáték" közt teremtett kapcsolatot, mert darabjai (A szokás hatalma; Ritter, Dene, Voss; A színházcsináló) arra lehetnek példák, hogy megteremthető a látszólag hagyományos színpadi cselekmény és a drámai szövegszemiózis szintézise. Bernhard szereplői, "hősei" valódi - mondhatni, "hús-vér" - emberek, ám egyúttal "szócsövek" is, de nem valamiféle iránydráma szerzőjének szócsövei, hanem általuk a világegész szólal meg, és nem, mint azt sok kritikusa gondolja, az egzisztencialista bölcselet nyelvén és módjára, hanem akként, amint azt Kant elképzelte: a maga utánozhatatlan, emberileg épp csak felfogható, de nagyon nehezen lefordítható módján. Bernhard drámái korántsem könyvdrámák, de sok titkukat csak a figyelmes olvasónak tárják fel.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez