Immanuel KANT

A GYAKORLATI ÉSZ KRITIKÁJA

A nagy königsbergi filozófus egyik legjelentősebb munkája ez a nem nagy terjedelmű, a "tiszta ész" vizsgálódásait kiegészítő, folytató traktátus.
A fordítónak (Berényi Gábor munkája) nem könnyű feladat a tiszta racionalitással, de az irodalmi pontosítás rendkívüli törekvésével dolgozó német bölcselő szövegének pontos és világos magyar megfelelőjét adni. Ha ezzel a bölcseleti könyvvel, a "legfőbb jóról" - ílletőleg a szabadság, az Isten és a halhatatlanság sarkfogalmairól - szóló traktátussal kezdi az olvasó a kanti eszmejárás megismerését, mindenekelőtt a "kritika" sajátos fogalmával kell tisztában lennie. Ami itt olyan értelemben jelent "bírálatot", ahogy egy jó bíró körültekintően vizsgálja meg a tényállásokat. E mű előzménye egyébként Az erkölcsök metafizikájának alapvetése című Kant-tanulmány. A kötet igen módszeres gondolatmenete - a bölcseleti diskurzus architektonikájával - két részre, ezen belül két könyvre, s a könyveken belül ún. főrészekre van osztva, a "tiszta gyakorlati ész analitikájától", a típusokon, a mozgatórugókon, a morális szubjektum dialektikáján át jutva el a tiszta gyakorlati ész módszertanához.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez