EMBER Mária

EGY BOLDOG NŐ

A cím nem véletlenül emlékeztet Móricz A boldog ember című regényére. Az írónő nyíltan követi a móriczi dokumentarista regénymodellt. Az ő regénye is "beszélgetésekből" áll: egy idős asszony meséli el az írónőnek élete történetét, s hasonlóan értelmezi, mint Joó György: boldognak tartja magát és elégedett sorsával. A párhuzamok azonban különbözőségeket takarnak: a mi "boldog emberünk" sorsát a legújabbkori történelem alakítja, s nőisége determinálja.

Az el-elkalandozó, visszakanyarodó elbeszélésből egy tipikus huszadik századi közép-európai családregény bontakozik ki, melybe parancsoló szavakkal szól bele a második világháború, a szociális változások törvénye, az új társadalmi berendezkedés forrongásai. A vallomástevő asszony úri családból származik, süllyedő dzsentri világból. Az egészségesnek semmiképp nem mondható családi körülmények is hozzájárulnak ahhoz, hogy a lány örökre aggszűz maradjon. A kitelepítés még lejjebb taszította a családot, neki viszont teljesülhetett álma, munkát s ezzel önkifejezési lehetőséget kap: népművészeti babákat készít. Fiatal korától elementárisan vonzotta őt a népművészet, lelke erejét a viseletek megismerésébe fektette. Kétszer is dolga akadt az ávósokkal, a történelem alaposan beleszólt az életébe, hisz nem volt elég ügyes, nem volt elég szép, nem volt elég okos ez az asszony. Éppen csak babákat tudott csinálni, szépen, ügyesen, okosan.

Ember Mária úgy öntötte formába a cikk-cakkos életmesét, hogy finoman előtűnjenek belőle egy sors történelmi s egy asszony pszichológiai meredélyei. A történelmmi, a családi és személyes tragédiák közepette is boldognak érezheti magát az az ember, ha megtalálta lelki egyensúlyát és erőt adott neki magának, és erőt tudott ő is sugározni magából.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez