EPIKUROSZ (i.e. 341-270)

LEGFONTOSABB FILOZÓFIAI TANÍTÁSAI

Epikurosz neve sokaknak ismerős, de valószínüleg többnyire csak úgy, mint egy életforma, "az epikureus magatartás" szimbóluma. Körülbelül annyi terjedt el róla, hogy a politikai cselekvéstől tartózkodó, a mindennapok örömeinek-élvezeteinek szívesen hódoló életvezetés híve volt, a marxizmusban valamennyire járatosak számára pedig földerenghet az is, mintha az ifjú Marx Demokritosz és Epikurosz természetfilozófiájának különbségeiről írta volna doktori disszertációját; valamint egy anekdota, ami szerint az agg Lukács György sűrűn idézgette az ókori görög bölcs egyik nevezetes megfogalmazását, ha tervekkel teli, személyes jövője felől faggatták: "...ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé".

Az ismeretek felületességének-bizonytalanságának van azonban tárgyszerű oka is: Epikurosz művei - noha a hagyomány szerint gyakran foglalta írásba gondolatait - csak igen csekély számban és töredékesen maradtak ránk, legtöbbjük úgy, hogy idézetként rekonstruálhatók Diogenesz Laerfiosz ókori filozófusok tanításait bemutató munkájában. Ezeket a szövegeket gyűjtötte össze és fordította magyarra Kövendi Dénes, valamint Sárosi Gyula, s mindketten külön-külön bevezetőt is írtak az összeállításhoz, végül pedig kommentárral fölérő jegyzetapparátussal igyekeztek megkönnyíteni az olvasó dolgát.

Kötetük a komor 1944-es esztendő folyamán készült, Kerényi Károly előszavával. A mostani kiadás - Kerényi előszava nélkül - lényegében ennek a publikációnak megismétlése, anélkül, hogy e forrásra a könyvben bárhol is utalás lenne. Kisebb baj, hogy keletkezésének történeti idejéből kiszakítva nem teljesen a szerző intenciói szerint érthető Sárosi Gyula bevezetője ("A Béke kikötője"), amely a közügyektől távol maradó Epikurosz alakját eszményíti - Kövendi Dénes áttekintése a töredékekből összeilleszthető filozófia alapelveiről viszont ma is jól használható tájékoztatás -, ennél már nagyobb baj, hogy a jegyzetek alapos fölfrissítésre szorultak volna, de az igazi merénylet a szöveggondozás teljes hiánya. Rútabbnál rútabb, értelemzavaró sajtóhibáktól hemzseg a könyv, amelyik pedig nemes hivatást teljesíthetett volna, hiszen nehezen hozzáférhető szövegeket tesz újra közkinccsé. Így azonban csak a "jobb híján" kényszeredettségével vehető kézbe.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez