FALUDY György

POKOLBELI VÍG NAPJAIM

Faludy György életének, műveinek említése egészen a rendszerváltozást megelőző évekig tabu volt, pedig költészetét egykor széles körben ismerték, kedvelték. Mindmáig közszájon forognak Villon fordításának némely sorai.
Életszeretetéről, antifasizmusáról és következetes humanizmusáról nemcsak versei, hanem fordulatokban bővelkedő életútja is tanúskodik. Sodró erejű önéletírása, a Pokolbeli víg napjaim párizsi emigrációjával kezdődik 1939-ben, ahová és amikor a háború és a nácizmus elől vándorolt ki. Franciaország német megszállásakor feleségével és barátaival - Lorsy Ernő történésszel és Havas Endrével, Károlyi Mihály későbbi munkatársával - továbbállt Dél-Franciaországba, ahonnan hajón Afrikába utazott. Marokkóban pikareszk kalandok sorozata után beutazási engedélyt kapott az Egyesült Államokba. New Yorkban barátok, tisztelők népes tábora várta, segítségükkel tisztes kenyérkeresethez jutott (lapszerkesztés, előadói körutak). A japán támadás után önként beállt az amerikai hadseregbe, ahol a sors szeszélye folytán először az ún. Habsburg-légióba osztották be (olyan alakulatba, amelyet Habsburg Ottó majdani díszőrségének szántak). Ennek feloszlatása után (amiben Faludynak oroszlánrésze volt) egészen a háború végéig különböző frontokon harcolt. A fegyverszünet után - barátai legnagyobb megrökönyödésére - feleségével együtt hazatért a romokban heverő Magyarországra. Belépett a Szociáldemokrata Pártba, a Népszava munkatársa lett. A pártegyesülés után azonban sorra kezdték letartóztatni barátait, kollégáit. Végül Faludy sem kerülte el sorsát: az Andrássy út 60-ba vitték. A könyv igazán megrendítő és dokumentumértékű részletei itt kezdődnek, majd a kistarcsai internálótáborban töltött hónapokkal folytatódnak. Az utolsó fejezetet a náci haláltáborok kegyetlenségével vetekedő recski megsemmisítő táborban szerzett élményeiből állította össze a szerző, méltó irodalmi emléket állítva ezzel a tábor sokat szenvedett foglyainak. A szellemes, néha kissé frivol (a gáláns kalandok elmesélésekor túlzásoktól sem tartózkodó) könyvnek ez a része katartikus élmény.
Az átélt időszak természete és az emlékező alkata folytán nem csak személyes életútjának fontos szakaszai tárulnak föl, de a magyar és az európai történelem és kultúra megannyi fordulópontja, drámai rengése, biztató reménye és újbóli leveretése. Komor kép bontakozik ki a megjelenített másfél évtizedről, mégis Faludy szellemes, ironizáló stílusa, asszociációkat, gondolati párhuzamokat bőven hordozó ábrázolásmódja, elnézése és indulata pontosan kirajzolják azt a humanista, demokratikus meggyőződést, amelyet minden megalázó szenvedése, meghurcoltatása ellenére őriz máig.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez