|
GÖRGEY Gábor
VOLT EGYSZER EGY FELVIDÉK
Az író
Vadászszőnyeg
című regényének olvasói emlékezhetnek még a mű
főhősére, a felvidéki úri család leszármazottjára Toporczy Ádámra. Az
ő története ez a mostani regény is. Ádámot barátai, a költő János és
Panni arra kérik, mutatná meg nekik az ősi kastélyt, számolna be
arról, hogyan élt és hogyan halt meg nagyapja. A szlovákiai út során
Ádám részint sokat elbeszél a felvidéki úri élet mindennapjairól, még
többet mond és főleg idéz vissza magában az ötvenes évek kitelepített
időszakából. A regény lényegében emlékképek laza, az időrendet nemigen
követő konglomerátuma, nagyobbrészt nem is a Felvidéken játszódik,
hanem az ötvenes évek mindennapjaiban. A hasonló témájú szépirodalmi
alkotásokhoz képest elsősorban a mű humora feltűnő, olykor mintha a
Te, rongyos élet című Bacsó-film szemléletmódjával mutatna rokonságot.
A kitelepítettek sokszor nagyon is vidámak voltak, bajaikat,
nyomorúságukat méltósággal viselték, mulattak a bamba ávóslegényeken,
ispánt, intézőt játszó szegényparasztokon. Visszatérve a fővárosba,
Ádám szintúgy könnyedén veszi az akadályokat a belé szerelmes
személyzetis nők csábításaival, a munkahelyi racionalizálásokkal
szemben. Tragikusabb felhangjuk van a szlovákiai képeknek, itt
elsősorban a háború utáni magyarság elleni hajsza, kitoloncolás képei
jelennek meg. A regény érdekes, de nem igazán sikeres alkotás, inkább
visszaemlékezésszerű, mintsem igazi elbeszélés. Az előzménye nélkül
kissé nehezen is érthető az utalásokat, felmerült emlékképeket inkább
csak az képes elhelyezni Ádám élettörténetében aki olvasta a
Vadászszőnyeget. (Ahhoz képest viszont szemérmessé vált a könyv, annak
dúskáló erotikája, nagy szex-jelenetei szinte teljesen elmaradtak.) |
