|
Martin HEIDEGGER
LÉT ÉS IDŐ
Heidegger a mű egész gondolatmenetét mintegy dióhéjba szorító
bevezetésében (A lét értelmére irányuló kérdés felvetése) világosan
tisztázza, miről is szól a Lét és idő. Arról, hogy a filozófusok kétezer
éven keresztül összekeverték, nem pontosították, mi a különbség a létező és a
lét között. A létezők létével, meghatározott létszférák létszerűségével
foglalkoztak, fel sem vetették a kérdést, mi maga a lét, mi az értelme. Hogy
magát a kérdést felvethesse, megformulázhassa, Heideggernek hatalmas filozófia-történeti destrukcióra
van szüksége,
Platónig és
Arisztotelészig
kell visszamennie, ahol a létre irányuló kérdés először kavarodott meg. A
ragyogónál ragyogóbb problématörténeti analízisekkel teli hatalmas
"kirándulás" után kerülhet csak sor arra, hogy maga a kérdés úgy legyen
feltehető, hogy a válaszhoz is támpontot adjon. E válasz (maga a mű) annak a
létezőnek létéből, létezésszerű alapvonatkozásából indul ki, amely létezőhöz a
létre irányuló kérdés ontikusan hozzátartozik. Ennek a létezőnek a
létvonatkozásai indítják a gondolkodót arra, hogy a lét mint olyan, időjellegét
felismerje. A lét és az idő egymás horizontjában fekszenek, a lét létszerűségét
épp e horizont világíthatja meg.
|
