HENOCH
APOKALYPSIS
A Teremtés könyvének 6. fejezete egyike a
Biblia
legnehezebben
értelmezhető részeinek. Itt esik szó ugyanis arról hogy az Isten fiai
megkívánták az ember lányait, s e nászból születtek a régi idők híres
hősei. Egy fejezettel előbb szerepel a nemzetségtáblán Ádám harmadik
fiának, Sethnek leszármazottjaként Henoch, akiről a szöveg nem azt
mondja, mint mindenki másról, hogy meghalt, hanem azt, hogy Isten színe
előtt járt, aztán nem volt többé, ment Isten elvitte (1Móz5,24),
mégpedig életének 365. évében. Ezt a két furcsa-homályos pontot
magyarázza az az irat, mely mai tudásunk szerint az i.e. 2. század
elején keletkezett. Héber eredetije elveszett, részint görög, de
főként etióp fordításban maradt ránk, de nem került be sem a héber,
sem az alexandriai kánonban felsorolt könyvek közé, vagyis apokrif
irat maradt. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy tartalma
ellentétes a zsidó vallás hagyományaival, vagyis eretneknek
minősíthető. (Egy újszövetségi irat, a Júdás-levél hivatkozik is rá.)
Éppen ellenkezőleg, két nagyon fontos, egymástól mintegy kétezer évre
levő hagyományréteg figyelhető meg benne, mely tökéletes összhangban
van a Biblia más könyveivel. Az egyik a már említett rész: a vízözön
okainak magyarázatával, a másik az Ember Fiának megjelenése, mely sok
tekintetben Izaiás Megváltó jövendölésével rokon.
|