Aldous HUXLEY

AZ ÉSZLELÉS KAPUI

Az elsősorban a Szép új világ írójaként ismert szerző ebben a művében egy ősi indián drog, a meszkalin hatását írja le saját tapasztalatai alapján. Az ember nem mondhat le a "Mesterséges Édenről" - vallja a szerző, mert az élet vagy fájdalommal teli, vagy monoton, szegényes és korlátolt, így szükség van azokra a pillanatokra, amikor túlléphetünk a mindennapokon. Az egzisztencialista filozófiával kacérkodó gondolata - "Sajátos természeténél fogva minden testtel bíró lélek arra ítéltetett, hogy szenvedése és boldogsága magányos legyen" - arra a felismerésre készteti, hogy valójában megérthetetlen a másik ember. Szimbólumok és egyéb közvetítő eszközök által eljuthatunk bizonyos ismeretekhez, de csak a velünk azonos kategóriába tartozó emberekkel kapcsolatban. De "hogyan tudhatná meg egy ép elméjű ember azt, hogy valójában milyen érzés is őrültnek lenni?" De nem csak az őrültek világa marad ismeretlen számunkra, a mindennapi ember a maga szimbólumaival soha nem fog közel kerülni egy zenei tehetség, egy művész lelkéhez. Ezt a hiányt pótolhatja a drog: "mindig is lehetségesnek tűnt számomra - megfelelő hallucinogén bevétele révén - hétköznapi tudatállapotom olyan mértékű megváltoztatása, hogy belülről legyek képes megérteni, miről beszél a látnok, a médium vagy éppenséggel a misztikus". Különösen foglalkoztatja a szerzőt a skizofrén, ez a "többlelkű" személy, s úgy érezte, a drog hatására ezt is megközelítette: "Ekkor hirtelen megsejtettem, milyen is lehet őrültnek lenni."
Huxley e kísérletével tulajdonképpen azt szerette volna bizonyítani, hogy létezik olyan hallucinogén, aminek nincsenek káros hatásai, és amivel időnként ki lehet lépni az elviselhetetlen, monoton emberi lét hétköznapjaiból, hogy feltöltődve tovább tudjunk élni. "Az ember azon igénye, hogy kibírhatatlan személyiségéből, valamint visszataszító környezetéből valamilyen mesterséges szer segítségével szakadjon ki, kétségtelenül fenn fog maradni." Mindehhez "egy új gyógyszerre van szükség, amely segíti és gyámolítja szenvedő fajunkat anélkül, hogy hosszabb távon többet ártana, mint amennyit rövid távon használ". A keleti filozófiákhoz is közel került szerző ezzel a módszerrel szeretné elérni, hogy képessé tegyük magunkat - ha csak rövid időre is - arra, "hogy elforduljunk a pusztán szimbolikus szócsépléstől a tényleges és lényeggel bíró Tény felé", mert egy-egy ilyen "utazás" után kicsit nemesedik az ember, mert "aki visszatér a Falba vágott Kapun keresztül, soha nem lesz ugyanolyan, mint előtte. Bölcsebb lesz". A manapság annyira divatos boldogságkereső kiadványokkal szemben a szerző nem a verbális önszuggesztióra ösztönöz, hanem - még ha sajátos eszközzel is - olyan belső békére, amivel könnyebb elviselni mindennapjainkat. - Irodalmi értékei, gondolati gazdagsága okán elsősorban felnőtt olvasók figyelmére számíthat.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez