|
JÁNOSSY Lajos
NULLADIK ÓRA
Cholnoky László Piroska című regényéből idézett német mondás
szerint "Az értékes lélek ha rezignál, filozofálni kezd, a
hitványabb - iszik!." Nos az első kötetével jelentkező Jánossy
Lajos kitűnő írásai alapján úgy ítélhető meg, hogy ő mindkettőt
megteszi. Ugyanis vannak a léleknek olyan rejtett bugyrai,
amelyek csakis az alkoholmámor okozta kábulatban tárulkoznak
föl teljességükben, s ha a művész erre a teljességre vágyik,
meg kell járnia a poklok legmélyebb bugyrait is, mégha ezek a
"kirándulások" a test lassú elégetésével járnak is. Jánossy
természetes közege az alkoholmámor, ám az ekkor született
gondolatok mégis kristálytiszta éleslátásról tanúskodnak. A
fiatal író novellafüzéréből kibontakozó pálya a gimnáziumi évek
"keservesen átkínlódott" időszakával veszi kezdetét
(Bukás). Talán Kokits Gizella matematikatanárnő -
szülőkhöz intézett figyelmeztető jelzése, miszerint gyermekük
matematikából bukásra áll - indította azt az újra és újra
gerjesztődő, máig tartó folyamatot, amely a szerzőt helyzetének
"értelmetlen voltáról" tájékoztatta. A fiú szinte minden más
tárgyból is bukásra állt, ám emellett bújta a klasszikusokat,
és bármikor folyékonyan idézett
Pilinszkytől,
Hajnóczy Pétertől.
Ez utóbbi "sorstárs" gyakorta fölemlegetődik a kötetben,
méginkább hangsúlyt adva a választott életforma
véglegességének. Szinte valamennyi novellában fölbukkan a
kocsmázásban és barátságban is igazi társ, Dini, s a vele
folytatott beszélgetések a mai magyar humán értelmiségi sors
ellehetetlenüléséről is szólnak: "Mondd csak Dinikém, mi mindig
így fogunk élni? - kérdeztem a barátomtól. Harmincas éveink
elején még mindig a régi nóta: nyomjuk a gombot, a gázpedált
ütközésig? Nincs megállás, nincs alvás és nincs ágyazás? .Egy
családi ebéd öt év az ember életéből, egy nyaralás minimum
tizenöt, a kettő együtt felveti az öngyilkosság gondolatát. Így
fogunk élni, Lalikám - mondta a barátom megszokott nyugalmával"
(Sípszó utánÖrökmécs), már döntött sorsa felől;
soha nem lesz az unalomba fulladt, konvencionális polgári lét
kiszolgáltatottja, és ha a sors más választási lehetőséget nem
ad, hát kocsmáról kocsmára, a "hajnali részegség" fényétől
ájultan esik majd össze, mert félelmetes pontossággal látja
saját helyzetét, ám annak halálos szorításából nincs ereje
kioldozódni. (Garázsmenet; Idegenek az
éjszakában). Jánossy nagyon jó író, ám kötetét vélhetően -
inkább a hozzá hasonló kérdésekkel birkózó harmincasok fogják
igazán élvezni.
|
