KŐRÖSSI P. József

lomtalanítva
Régi és új versek (1969-1996)

Az olvasó nehezen birkózik Kőrössi P. József régi és új verseket tartalmazó kötetével. Már a cím kisbetűi - később a versekéi is - azt sugallják, ami a kötetet olvasva bizonyossá válik: a költő Kassák és körének avantgárd törekvéseit vallja példaképének. Az ebben a felfogásban fogant írások pedig általában és jelrendszerük miatt is nehezen megfejthetők. Kőrössi "vallomásos" darabjaiban feltárja, hogy "a lélekben valami megfagyni készül / hó hull a lélek trópusán" (a maradék), tehát a végzetes kiüresedés irigylésre semmiképpen sem méltó lelkiállapotban fogant verseket írt, ír. "ekkora drámában / nem játszhatom / eléggé pontosan / elég pontatlanul" - írja (háttal a tükörnek), és már-már kétségbeesetten hangoztatja, hogy "most itt vagyok / s nem tudom, mit kezdjek magammal" (ájult holdak szerelmes éneke). Groteszk szófűzések (nyomornegyedóra), költői parafrázisok (hasonmásoló), asszociáció nélküli, kihagyásos képek (az én mozim) hangsúlyozzák: a költő saját lelkében dúló viharainak csöndesítését, a hogyant és mikort az olvasóra bízza: "valami sötét / akármi / akárhogy" (egy belső kiállítás képeiből). Pedig a kötet néhány darabja (vagy. vagy sem; ha) arra utal, hogy a szerzőtől nem idegen a reális életlátás. Kovács című prózaversében pl. kitűnő képet fest egy "könyörtelen és bikaerős" proletár férfi hányattatásáról, vesszőfutásáról.
Lehet, hogy a lomtalanítás túl jól sikerült: de egy kiürült, kiüresített lelkiállapot költői leltára is hordozhat művészi és dokumentumértékeket. - A kötet főként az avantgárd törekvésekre fogékony olvasóknak való.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez