|
MÁRAI Sándor
NAPLÓ, 1968-1975
A kötet 1968-1975 között vezetett följegyzések foglalata. A
hetvenes éveibe érkező író ekkor már ideje nagy részét Olaszországban
tölti, s csak ritkán látogat el a fiához Amerikába. Olaszország az
európai művészet és kultúra egyik bölcsője, a legcsábítóbb otthon az
olyan polihisztor szellemiségű művész számára, amilyen Márai Sándor is
volt. Mint művelt polgárember tudatosan törekedett a megkomponált
életre, amelyet örökös tudásszomj, nyitottság, a másság elfogadása és
némi arisztokratikus elkülönülés jellemzett. (Nagyon jellemző, hogy
Márai egyik kedvenc műve, Thomas Mann
A Buddenbrook háza,
az európai
polgár-eszmény megtestesülése az irodalomban.) Ezért is érdekes a
naplóban az európai és az amerikai életforma, mentalitás
különbségeinek számba vétele, ahogy a meditációkban gyakran szó esik a
szűlők és gyermekek nemzedékének felfogásbeli eltéréseiről - a két
versengő társadalmi berendezkedés, a szocializmus és kapitalizmus
ellentétéről is. A politikai gondolkodás Márainál erősen filozofikus
jellegű, hatalmas műveltsége áthatja az egész naplót, így a napi
aktualitások is magasabb eszmei dimenzióba emelkednek. De nemcsak a
napi események értékelése, hanem az öregség ténye is más megvilágítást
kap a kultúrából nyert bölcsesség révén. Egy kiművelt és kifinomult
ember rezignált belenyugvással és filozofikus mélységgel beszél erről
az egyszer mindenkit megérintő tényről, az öregségről és a végső
bizonyosságról a halálról. A napló így nemcsak külső, országok,
kontinensek közti utazgatások dokumentuma, hanem belső utazás is,
kalandozás a művészetekben, a filozófiában, a lélek mélységeiben.
Ezért is foglal el Márai munkásságában kitüntetett helyet a
naplósorozat, amely - a klasszikus rangú életmű szerves része.
|
