Gabriel García MÁRQUEZ

A BÖLÖMBIKÁK ÉJSZAKÁJA

Garcia Márquez novelláinak világa szinte visszavezet regényeibe: az a valóság, melynek a Száz év magány szintézise volt, elbeszéléseiben visszabomlik alkotó elemeire. Ugyanazok a motívumok vándorolnak az egyes művekben, hol módosulva, hol változatlanul, ismerősek a hősök (noha nevük olykor változik) s a leggyakoribb színhely is a titokzatos falu, Macondo.

A kötet címadó elbeszélése az író első novellája, ahol már a későbbiekben tökéletesedett sajátos hangvétellel, a képzeletbeli világ és a valóság költői összefonódásával találkozunk. A Művirágok, a Montiel özvegye, a Baltazar csudálatos délutánja eseményeikkel, hangulatukkal mintegy a Baljós óra vázlatának, magvának tekinthetők. A Száz év magány világába vezetnek az Egy szombat délutáni nap, a Mamá Grande temetése című elbeszélések. Másutt a regény hősei tovább élnek az elbeszélésekben, történetük folytatódik. Az elbeszélések híven tükrözik az írónak a nagy regény utáni út- és témakeresését is, noha hangulatukban ugyanazt a sajátos élményvilágot tükrözik. (Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról; Öregúr - Hatalmas szárnyakkal; A világ legszebb vizihullája; A lány, a szenátor és a halál).
Az elbeszélésben a sejtetés helyett néhol a mesélés dominál. Az író sajátos borzalmaiban is elbűvölő világa - bármerről is közelíti az olvasó - maradandó élményt jelent.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez