|
Gabriel García MÁRQUEZ
EGY EMBERRABLÁS TÖRTÉNETE
Megtörtént eseményt, egy Dél-Amerikában korántsem szokatlan
emberrablás történetét beszéli el García Márquez regénye. Hat hónapig
tartották fogságban a terroristák a mű hőseit, tíz férfit és nőt, az
író pedig az áldozatok, meghaltak és megmenekültek nyomába eredt, hogy
kipuhatolja: "milyen is volt", hogyan élték meg és át a történteket a
legkülönbözőbb előéletű, beállítottságú és teherbírású emberek. Hogyan
küzdöttek az elraboltak hozzátartozói szeretteik szabadon
bocsátásáért; hogyan élte át a környezet a válságos időszakot? Az író
természetesen nem válik riporter-újságíróvá; műve igazi, vérbeli
regény, a szerző legjobb munkáival egyenértékű. Mindenekelőtt azért,
mert két vonatkozásban is túllép az eseményrögzítésen. Hatalmas
körképet rajzol a kilencvenes évek Kolumbiájáról, amely valamiképp a
földi pokolnak, Faulkner híres-hírhedt amerikai
Déljének sajátos
párjává válik a művészi felidézésben. De regénnyé, méghozzá nagy
regénnyé teszi a munkát az is, hogy az író pazarul választotta ki
szereplőit, sorsukat pedig olyan "gondviselésszerű" módon tudja nyomon
kísérni, hogy a mű Wilder
Szent Lajos király hídjának
magasabbrendű
párjának is tűnhet fel. Egészen egyedi az, ahogy az író - az
elbeszélés szükségleteinek megfelelően - a stílusokat, nyelveket,
ábrázolás- és felidézésmódokat váltogatja, ötvözi és átvezeti
egymásba. Kemény naturalizmus, babonás-mágikus realizmus,
latin-amerikai bőség és spanyolos szikárság, metafizikai sejtelmek és
politikai riportázs végtelenül változatos, sokszínű és bravúros
együttese a regény.
|
