|
Vladimir NABOKOV
ÁTTETSZŐ TESTEK Nabokov leghíresebb, legnépszerűbb regénye, a Lolita is jóval több titkot rejteget, mint átlagos olvasói gondolnák. Az utalások, allúziók, rájátszások, név-, szituáció- és idézetjátékok át- meg átszövik az egyszerű szerelmi történetnek látszó művet. Az Áttetsző testek viszont szinte másból sem áll, mint az allúziók, rájátszások stb. labirintusából. Tulajdonképpen nincs is mese, legfeljebb annyi, hogy egy irodalmi szerkesztő, név szerint Hugh Person sorsáról tudósít, arról, hogy egy őrült percében - vajon csakugyan percnyi őrültségről van szó? - megöli élete nagy szerelmét, majd e tett következményeit, a börtönt is, az elmegyógyintézetet is, belső és külső poklokat jelentő következményeit elszenvedi. Erről a meséről azonban egy "áttetsző", azaz szellemtest értesíti az olvasót, egy valahai regényíró szellemteste, aki persze nem passzív regisztráló, hanem nagyon is aktív alkotó, illetve nemigen tudhatni, mi az ő fikciója, szellemregénye, mi a szerencsétlen szerkesztő sorsa, illetve látomása, mi a valóság (van-e olyan?) és mi a szellemvilág stb. A gondosan kidolgozott, a legapróbb részletekben is egymásra hangolt, valóságos utalásvilágot megmozgató, Baudelaire-től Dosztojevszkijig, a klasszikus antikvitástól a keresztény teológiákig terjedő imitáció- és motívumhálót kifeszítő prózai remeklés természetesen hatalmas érzelmi hullámverést is kelt az olvasóban: élet és mulandóság, halál és halálon túli élet, szerelem és szenvedély, testi kín és gyönyör hatalmas lírája adja a mű érzelmi sugárzását, amelyet azonban újra és újra elfátyoloz, megkérdőjelez, illetve ironikusan zárójelbe tesz a regény többszörösen összetett elbeszélésmódja, nyelvi rétegezettsége és megszerkesztettsége. Az utalások egy részének értelmezését a fordító kitűnő jegyzetei segíthetik elő, de azért bőségesen marad tér az olvasó rejtvényfejtő, értelmező és ráérző buzgalmának is. - Gyakorlott, művelt olvasók ritka csemegéje. |
