|
NAGY Gáspár
SZABADRABOK
Nagy Gáspár legismertebb, legjellemzőbb versei indulatos, indulattal
szaggatott poémák, sorskérdéseket boncolnak, régi magyar átkokat
fogalmaznak újra, 56-ot idézik, az "új undokokat" becsmérlik; emberlét
és történelmi sors dualizmusát a költő ismert formakultúrája jeleníti
meg, az a csiszolt, kifinomult, sokszor immanens struktúra, mely Nagy
Gáspár sajátja;
Ratkót,
Kormost,
Nagy Lászlót siratja, rájuk
emlékezik, őket idézi, (Az utolsó napok filmje; Levél, ha hull...; Az
Antigonét fordító Ratkó József stb.). A költő azonban jóval több, mint
a róla kialakult klisék: több annál is, mint amit ismerői rá
legjellemzőbbnek vélnek. Összegyűjtött verseinek terjedelemre is
impozáns kötete először enged teljes bepillantást az évek során igen
naggyá és jelentőssé vált költő hatalmas oeuvre-jébe, amely elsősorban
izgalmas változatosságával, sokszínűségével, a hagyományok igen
eredeti újraértelmezésével és új hagyományok teremtésével lepheti meg
az olvasót. Nagy Gáspár valóban indulatos és sorskérdésekkel viaskodó
költő, de korántsem csupán az. Vannak finoman ironikus, "urbánusan
cizellált, játszi kedvvel írott, az elioti, apollinaire-i lírára
rímelő költeményei is, csakúgy, mint a modern és posztmodern
szövegvers sajátosan egyéni variációit megteremtő versalakzatai vagy
kemény, csillogó szellemességű szatírái, mélyen zengő nagyáriái,
búsongó elégiái és számos hangnemét, versválfaját művészien ötvöző
nagyobb kompozíciói (Kitárta szárnyait; Rimbaud súgja; Nyelvem
pallosával; Pár ezer év; Történelem; Most visszatérünk?; A történelem
asztala alól; Mostanában az őrök; Csapás, de hány?; Visszatérés stb.).
A legkülönbözőbb versformákban is otthonos a költő, egyszerre ért a
finom, légies dal technikájához és zenéjéhez, valamint a gondolati
költemények történetbölcseleti ívének felépítéséhez, az ungorkodó,
csipkelődő hangnemhez és a hiteles pátoszhoz. Jellemző az életműre
annak személyessége, aminek egyik indíciuma az, hogy igen sok vers
konkrét személyhez szól, de a közvetlen címzettet nélkülözők
megszólítottjai is pontosan kitapinthatók a versszövetből.
A Nagy Gáspár teljes eddigi életművét felölelő kötet utolsó darabjai
1998-ban született, egészen friss versek (Valahol örökké; "Ősz és
tavasz között"; Történetünk a hivatalban és a pokolban; Kései hódolat
stb.). |
