|
OTTLIK Géza
BUDA
Ottlik az
Iskola a határon
befejezésétől kezdve annak folytatásán
dolgozott. Ez a folytatás végül is csak posztumusz jelent meg
1993-ban. A több évtizedes várakozás, a felfokozott figyelem, az
írónak időközben szinte mitikussá növekedett híre és rangja ellenére a
kritika egységesen azt állapította meg a műről, hogy az - minden
részletszépsége ellenére - nem áll az Iskola a határon magasán.
Bizonytalan volt a kötet filológiai szempontból is. Többen vitatták,
hogy a kiadó, Lengyel Péter jól értette-e a szerző intencióit, helyes
sorrendbe állította-e a töredékes darabokat; sokan azt is kétségbe
vonták, maga Ottlik befejezettnek, kiadásra érettnek tekintette-e a
Budát. A regény természetesen csak az Iskola a határon ismeretében
érthető-élvezhető, mert annak több pontjai hivatkozásul szolgálnak a
Buda szerkezetében. A hős, az elbeszélő ezúttal is Bébé a - festő
volta ellenére - szinte pontról pontra megfeleltethető
Ottlik-hasonmás. Az "Iskola" másik elbeszélője, Medve Gábor ezúttal
nem egyenrangú narrátora a műnek, ám annak változatlanul
kulcsszereplője. A Buda bizonyos szempontból keretregény. Azt beszéli
el, ami az "Iskola" előtt és után történt, ezáltal értelmezve,
állandóan "újraolvasva" az első regényt. Ezek az értelmezések azonban
nem érintik az "Iskola" központi magját, annak a helyzetnek
metafizikai "megértését", amit a katonaiskola Bébének és Medvének
külön-külön is jelentett. A Buda nem egy helyzet, hanem minden helyzet
értelmezése kíván lenni, éppen ezért - időben erősen szétszórt -
epizódok sorozatából áll. Talán ezért sem oly igen fontos tudnunk,
hogy a kiadó a "helyes" sorrendet rekonstruálta-e. A középpont
bizonyos, a kör pontjai, amelyeket a Buda epizódjai rajzolnak ki,
szinte tetszőlegesek lehetnek.
|
