|
PETŐFI Sándor
A Petőfi-életmű lezárulása óta eltelt több mint százötven év múltán
a legutóbbi kutatások főként poétikájának természetével, költői
fejlődésének törvényszerűségeivel kapcsolatban hoztak új
megállapításokat, s elsősorban lírája hallatlan rétegezettségét,
sokoldalúságát bizonyították. A korai, a Felhő-ciklus előtti Petőfi
igen sok irányban kísérletezett. Rövid, sokáig egyértelműen népiesnek
tekintett dalokban (Keresztúton állok...; Este virít a kikerics; Nem
megyek én innen sehova...; Vadonban stb.) a német romantika lírájában
először kiteljesedett, tiszta érzelemköltészet első nagy magyar
példáit alkotta meg; élet- és zsánerképeiben (Ivás közben; Távolból;
Járnak-kelnek sokan zöld erdőben stb.) egy nagy múltú, provinciális
műfajt emelt magas esztétikai szintre; leíró, tájfestő verseiben
(Hazámban; Az Alföld stb.) egy teljesen új típusú természetlírát ad;
helyzetdalaiban, humoros költeményeiben a költői dikció és hangnem új
változatait dolgozza ki. Ez a hatalmas ifjúkori termés összegződik,
szintetizálódik mintegy a nagy epikus kompozíciókban A helység
kalapácsában és a
János vitézben.
Az átmenetet képviselő Felhő-ciklus
az újabb elemzések tanúsága szerint nemcsak a fejlődés újabb állomása
előtti "kihordási periódus" volt, de mintegy a kidolgozott és beérett
poétika tudatos lerombolása, újabb formáló elvek, alkotási módszerek
kikísérletezésének időszaka is. A nagy verset, teljes értékű
műalkotást nem hozó korszak legfőbb eredménye egy olyan poézis
megteremtése volt, amelynek klasszicizálásával, túltengő
kezdeményeinek megrostálásával alakulhatott ki azután az igazi
Petőfi-líra, azok a nagy igényű, tudatos szerkesztésű, bonyolultan
összetett kompozíciók, amelyek a hagyományos műfaji kategóriákkal
immár nem írhatók le, és poétikájukban napjainkig korszerűek
(Tündérálom; A szél; A puszta télen; Kiskunság, A téli esték stb.).
Ezek közé az áttetszőnek, nagyon is egyszerűnek tűnő, valójában
többszörösen összetett, különösen modalitásukat tekintve szinte
"huszadik századinak" tekinthető versek közé tartozik a legismertebb,
legklasszikusabb szerelmes és forradalmi versek jó része is. A
harmadik korszak epikus alkotásai
(Az Apostol,
Bolond Istók pedig egy
még újabb lírai termést előlegeznek, amelyből azonban csak néhány
darab készülhetett már el.
|
