|
RÁTH-VÉGH István
KÉT ÉVTIZED BABONÁI
A sokoldalú művelődéstörténész szerző egyik kedvenc kutatási
témája, az emberi butaság (lásd:
A varázsvessző,
Az emberi butaság;
Magyar kuriózumok,
stb.). Vizsgált "tárgya" természetéből fakadóan sok humoros történetet
olvashatunk a kötetben, például a babonás emberről, aki ha valami miatt vissza
kell mennie, "úgy hárítja el a bajt, ha otthon néhány pillanatra leül. Ezzel
élét veszi a baljóslatnak., becsapja az óment" (Bal lábtól lólábig). A
babonás jelek sokszor az emberen magán jelenek meg: a hajnak szerelmi
varázsereje van, a szakáll "életszellemet" rejt, a rossz szemmel "verni"
lehet, ami ellen viszont védelmet nyújt, ha fityiszt mutatunk vagy egyszerűen
valami vastárggyal érintkezünk, lehet az akár egy piszkavas is. Ugyancsak
különböző előjelek hordozója a test különböző pontjain található anyajegy
(A bűvös szakáll és társai). Az év nevezetes napjaihoz fűződő babonákat
olvashatjuk az Újévtől szilveszterig című részben. A népi orvoslás
világából is megismerhetünk néhány biztos eljárást, melyeknek többnyire
javasasszonyok voltak a tudói: "Köszvény ellen végy friss tehéntrágyát,
csinálj belőle borogatást, tedd a beteg testrészre" vagy "sárgaság ellen végy
be éhgyomorra libaszemetet borban". Ha pedig mindez nem elég hatásos, "a
hetedik gyerek. érintése egykettőre gyógyít" (Amikor beköszönt a
betegség). A babonának azonban más, kevésbé kézzel fogható megjelenési
formái is vannak, amit bizonyít az angol szellemkutató intézet léte (A
párizsi gyorsvonat). A babona terjesztése jól jövedelmező "üzletág", ezért
éli reneszánszát manapság a csillagjóslás, mely talán a legidősebb múlttal
rendelkezik mindenfajta hiedelem között (Babona és üzlet).
|
