|
SPIRÓ György
MOHÓZAT
Spiró György újabb drámáit gyűjti egybe a kötet. A cím kettős
értelmű: utal a legtöbb darab műfajára, jellegére (bohózat), de
utal a témák igen nyomatékosan jelenlévő motívumára is
(mohóság, pénzéhség, harácsolásvágy, kapzsiság).
A művek (Ahogy tesszük; Legújabb Zrínyiász; Dobardan;
Vircsaft; Kvartett; Árpád-ház) az utolsó kivételével a
rendszerváltozás közben, a rendszerváltozás után játszódnak. Az
egyikben válásról van szó, illetve főként arról, hogy
lehetetlenség manapság elválni, főként a lakáskérdés
megoldhatatlansága miatt; a másik azokat a szemléleteket,
"hozzáállásokat" mutatja be egy-egy figurában, illetve azok
konfliktusaiban, amelyeket a különböző világképek,
életstratégiák jelentenek (a veterán munkásőr, a nyugatra
emigrált, ott csalódott, hazatért magyar, az "eredeti
tőkefelhalmozás" lázában élő gyermek és unoka); a harmadik
mintegy menet közben ábrázolná a rendszerváltozást, Mikszáth
híres művéhez csatlakozva, az
Új Zrínyiászt
felidézve, annak a bátorságával avatva szereplőkké a néven
nevezett politikusokat (Antall Józseftől Kis Jánosig, Horn
Gyulától Kupa Mihályig, Orbán Viktortól Paskai Lászlóig és
tovább). A darabok első látásra amolyan naturalista, verista
munkák: remek epizódok, metszetek sokaságában mutatják be a
mindennapi nyomorúságok, balgatagságok, aljasságok és
lehetetlenségek egész kavalkádját. Mindegyik szereplő,
mindegyik típus, szituáció és viselkedésmód ismert, csakhogy
Spiró tollán és műhelyében feledhetetlenül életessé is válik. A
drámák azonban jóval többek is, mint látleletek napjainkról, a
történelem mai folyásáról: egy-egy darab és a darabok együttese
is igazi és mély történetfilozófiát, a magyar élet nagy
vonalainak modelljét evokálja, ezért illik a kötetbe az
egyetlen valóban történelmi dráma az Árpád-házról, amelyben
ugyanazok a képletek, és így ugyanaz a történetfilozófia, a
történelemnek ugyanaz az abszurditása mutatkozik meg, mint a
mai témájú művekben. |
