|
SZENTMIHÁLYI SZABÓ Péter
HALÁLTÁNC
A magyar történelem évszázadait bemutató hatalmas arányúra
tervezett regénysorozat legújabb darabja sok szempontból különbözik az
eddigi kötetektől. Mindenekelőtt abban, hogy míg Szentmihályi Szabó
eddig az igazán fontos szereplőkre (Szent Gellért, Vak Béla, Kun
László és kortársaik), valamint az igazán fontos történelmi
fordulatokra koncentrált, ezúttal a magyar történelem egy kevéssé
ismert intervallumára, a Nagy Lajos halála utáni trónviszályok
korszakára fordítja figyelmét. Az a néhány év, amely Lajos halálától
Zsigmond konszolidálódó uralmáig terjed, bővelkedik értelmetlenül
véres és anarchisztikus tettekben és figurákban. Lajos özvegyének
rövid rémuralma, Durazzói Károly kudarcba fulladt kísérlete a magyar
korona megszerzésére, Lajos leányának, Máriának tragédiája: ezek
állnak a regény középpontjában, az az időszak, amelyet - persze a
magánélet rajzára összpontosítva - Gulácsy Irén is feldolgozott
Jezabel
című regényében. Szentmihályi Szabót azonban nem az özvegy
régensségének emberi tragédiái, nem Mária szerelme, nem a Garaiak
nőügyei érdeklik, hanem maga az anarchia. A regény főhőse történelmi
tekintetben jelentéktelen mellékszereplő, Forgách Balázs
főpohárnokmester, az ő alakja körül nyüzsögnek a kor kalandorai, a
lajosi örökség elherdálói. A regény elsősorban azt szuggerálja az
olvasónak, hogy milyen könnyű egy szilárd rend, prosperáló ország,
bölcs kormányzat örökségét elprédálni, hogy a hatalmi téboly, az
emberi butaság, a viszonyok értelmének, jelentőségének fel nem
ismerése micsoda óriási károkat okozhat. Természetesen ez a regény is
bővelkedik izgalmas jelenetekben, nagy csatákban, emésztő
szerelmekben, igazi mondandója azonban inkább etikai-történetfilozófiai.
|
