
TEMESI Ferenc
PEST
Temesi Ferenc irodalmi szenzációt jelentő
Por című,
lexikonszerkezetű - és művelődéstörténeti értelemben is enciklopédikus
igényű - regénye Szeged ihletett ábrázolójának mutatta az írót, aki a
hajdani dél-alföfdi város lelkiségét, századelős atmoszféráját idézte
föl anekdotákból komponált művében. Valódi írói bravúrjainak egyikét
az jelentette, hogy szerves egységgé tudta alakítani a modern
valóságszemléletet a korhű, anekdotikus ábrázolásmóddal, miközben
megjelenítette a maga, ugyancsak szegedi ifjúságának emlékeit.
Új könyvében a Por ábrázolói módszerét fejlesztette tovább,
éspedig két tekintetben. Egyfelől tovább rétegezte, finomabb
szerkezetűvé tette regényét, másfelől több kulturális, egzotikus
művelődéstörténeti utalást vont be a szövegébe.
Az író ezúttal azt beszéli el, hogy Porlódról fölkerülve miképp "lakta
be" Budapestet. Megmaradt a töredékesség látszatát keltő
szövegformálásnál, az anekdotikus-epizodikus szerkesztésmódnál, csak
épp három kultúra, három civilizáció és három idősík utalásmezőit
rétegezi egymás mellé: az ősi harcművészet
szellemi-nyelvi-filozófiai-vallási szókincsét és kalligráfiáját,
azután a régi Porlód anekdotakincsének a Porból ismerős
elemeit, illetve a közelmúlt Budapestjének meghódításával
foglalatoskodó fiatalember kalandjait, életepizódjait. Az író
alteregója, Tengődi Zoltán - némi szerencsével - a Fiatal Művészek
Klubjának vezetője lesz, s ez neki éppen megfelelő, mert a kellő
szabadságot, kötetlenséget biztosító állás bőséges alkalmat ad a
szellemi és valóságközeli kalandozáshoz, lányokkal való ismerkedéshez,
komoly férfibarátságok kialakulásához, a főváros szellemi és éjszakai
életébe való kiruccanásokhoz, az albérlő életmód pikareszk élményeihez
és a kor magyar sorstapasztalatainak gyarapításához. Tengődi kínaiul
tanul, ismerkedik az ősi harcművészet szellemével - ezt tükrözi a
hatszor hatos osztású fejezetelés, a harminchat titkos hadviselés
analógiája -, azután regényt ír, vezeti a Fiatal Művészek Klubját és
leginkább kóstolgatja a pesti élet hol friss zamatú, hol poshadt
ízeit. Lányok után futkos, albérletből albérletbe költözik,
kapcsolatokat teremt és szakításokat szenved el; és föl-fölidézi
kedves porlódi anekdotáit, mintegy szembesítve a századelő harmonikus
vagy annak látszó világát az átláthatatlan, olykor kaotikus jelennel.
A hatalmas műveltséganyagot görgető, igen összetett utalásrendszerrel
árnyalt és finoman rétegezett szövegű, mindezek mellett izgalmasan
olvasmányos, anekdotikus-epizodikus modorú művel betetőződik a
Porral
és a
Híddal
alkotott trilógia, amely - a kortárs magyar nagyepika maradandó
értéke.
Vissza a
főoldalra * * * Vissza a kereséshez
|