|
ZALÁN Tibor
Nemzedékének - éppen Zalán által "arctalan" nemzedéknek nevezett
generációnak - jelentős és nagyon jellegzetes tagja a költő. A lassan
középkorú szerző - aki számos színdarabot, hangjátékot, tanulmányt is
írt - ez a sokadik verseskötete az előzőkhöz hasonlóan a magyar
költészet
kassáki avantgárd, ha úgy tetszik, posztmodern vonulatát
viszi tovább és folytatja, természetesen nem másolva, hanem
újraértelmezve az előzményeket. Zalán a hetvenes évek közepétől, az
első szegedi, Tiszatáj-publikációktól kezdve, a nemzedéki
zászfóbontástól a beérkezésig az irodalomban és a közvéleményben
egyaránt "a modern" költő. Ennek egyik oka versírási technikája:
ritkán fogalmaz kötött formában, általában "szabadverseket" ír. A
másik: a világot és önmagát széttöredezett mozaikként érzi és
láttatja, hiányfölmutató ő is, mint annyi kortársa. Két nagy témája -
ahogy ő maga ironikusan megfogalmazza - a nő és a halál. Ez így
vegytisztán persze nem igaz, de mindenképpen rávilágít arra, hogy nem
elsősorban közösségi érzések és célok költője, tehát a magyar
költészet hagyományos fő sodrának tekinthető vonal inkább idegen
számára. Ez természetesen nem minősítés, nem is lehet, hiszen versei
immár a magyar költészet maradandó értékeihez tartoznak. A
Fénykorlátozás darabjai a költő egyik nagy és örök témáját variálják:
önnön lehetőségeit, személyiségének határait. Úgy is mondhatnánk, a
kötet alaphangja a félelem; félelem az énkorlátozástól, illetve annak
regisztrálása. S ha az én nem lehet teljes, akkor a kapcsolatai is
torzók: A mese a lét adta játékról című versben olvasható: "Attól
félek, hogy majd nem / hogy többé már együtt / egymással egymásban
soha". És nincs, vagy alig van fogódzkodó, Zalán éppen Kassákot
megidézve vallja: "Én látom a semmit, / de nem látok partot". A szerelem
pedig erotikává csupaszul, netán a testi szerelem a végső kapaszkodó
az életben. (Forgács; Erotikus vázlat 42.). A szexualitás egyébként
hol látens módon, hol egyértelműen a kötet fő motívumai közé tartozik.
A költő egyik versének "hőse" számára vonja le a tanulságot: az
életnek nincs minősége. Zalán tehát megmaradt örök lázadónak, örök
megkérdőjelezőnek, olykor meghökkentőnek, sőt megbotránkoztatónak, de
ezt magas művészi szinten teszi. S miként a könyv végén található
Curriculum vitae-ből is kitetszik: bukásokkal, sikerekkel,
támadásokkal együtt teljességre törekedett az életben, munkásságában.
Hagyományos vagy modern vers - ha jó, az élet minőségének részévé
vált, ez Zalán Tibor hitvallásának lényege.
|
