|
Salman RUSHDIE
A MÓR UTOLSÓ SÓHAJA Egy minden szempontból rendbontó, különleges család mitológiáját alkotja meg és adja föl leckéül olvasóinak Salman Rushdie ebben a regényében. Aki a történetet elbeszéli, a Mór, igazi nevén Moraes Zogoiby ennek a családnak legfiatalabb tagja, és az egyetlen kedvezményezettje is. Igaz, festőművész, és művészhez méltóan bohém; zseniális, de bolond anyja éppúgy nem törődik vele, mint titokzatos üzleti ügyeit, a maffiával való bonyolult kapcsolatait intéző apja, ám három nővérének ő a dédelgetett kedvence. Legkisebbként átlát a családi manipulációk szövevényén, remek elméje, sokoldalú tudása révén pedig behatol a család életének a középkorig visszanyúló történetébe is. A Zogoibyk - anyai ágon - Vasco de Gamáig, a nagy portugál felfedezőig vihetik vissza családfájukat, apai oldalról Spanyolországból kiűzött zsidók sorsa kísérti őket, az indiai Kocsin városa pedig - ott él a család, legalábbis az számít "főhadiszállásnak" - a földrajzi kilátást nyitja meg. A regény a bonyodalmak zűrzavarának látszik első ismerkedésre: spanyol zsidók és portugál hajósok, hindi nők és mohamedán férfiak, ibériai és ausztráliai kapcsolatok, bűnözés és magas művészet, kicsinyes szatócskodás és világrészeket összekapcsoló üzleti hálózatok, családi perpatvarok és legendába illő szerelmek, a szexualitás sötét bugyrai és magas filozófia keverednek, vegyülnek és hatják át egymást a regényben. Minderről a Mór számol be szeszélyes "arabeszkekben", gyermeki naivitással és öreges bölcsességgel, beleveszve a részletekbe és világnyi perspektívát nyitva, tudatosan mitizálva és fikciókat alkotva, de egyúttal aprólékos verizmussal és hatalmas történelmi ismeretanyaggal. Kitűnő, némileg García Márquez Száz év magányára emlékeztető regény. |
