NAGY Gáspár

HÚSZ ÉV KÉTEZERBŐL

Húsz év a kétezerből - a kötet címe szinte egyetemes emberi távlatba helyezett önéletrajzi vallomás, illetve dokumentum; azt jelenti, hogy a Krisztus születése óta eltelt kétezer esztendő utolsó két évtizedében (1979-1999), a Tiszatáj című szegedi irodalmi folyóiratban megjelent verseit gyűjtötték össze a lap szerkesztői, hogy így tisztelegjenek Nagy Gáspár 1999. március 15-én Kossuth-díjjal jutalmazott munkássága előtt. Ekként ez a kötet nemcsak költői működésének hosszmetszete, de a Tiszatáj versközlési gyakorlatának is lenyomata.
Az első rész a két évtized mintegy nyolcvan versét (prózaversét igen, de kisprózáit, műfordításait nem) közli, tükröztetve a Nagy Gáspár-líra legsajátosabb jegyeit: szaggatott poémaszerűségét, történelmi "átkok" formáját öltő, a magyar történelem megannyi léleksorvasztó élményét (főképp 1956 kiváltotta traumát), a Nagy László-féle vershagyomány poétikai hozadékát, a metaforáiban egységes költői mű izgalmas változatosságát, a hagyományok eredeti szempontú átértékelését, irónia és önirónia sajátos összejátszását, halálos komolyság és játékos könnyedség szimmetriáját, képiség és asszociatív természet harmóniáját, a gondolati töltés és a lirizálás párhuzamait (Nyelv-tan; Pár ezer év; Infinitivusok lányom olvasókönyvéből; Ilyen világ; Békebeli kannibálok stb.).
A második rész az 1999-ben és 2000-ben keletkezett új versek foglalata, ahol tovább érnek, csiszolódnak, folytatódnak a húsz éve ismerős alakzatok, ezek öltenek újabb és újabb variatív formákat, bővülve újabb toposzokkal, képekkel, metaforákkal, visszautalásokkal, és dúsulnak tovább a nyelvi lelemények, poétikai fogások, stiláris variációk (Útleírás; Reménység és jegenyék; Kiss Ferenc fejfájára; A kincsről, ami van stb.). - Minden igényes versolvasó valódi élménye lesz a kötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez