KÖRMENDI Lajos

DÁTUMVERSEK

Ahogyan kortárs költészetünkben Kányádi Sándor megalkotta a körömnyi verseket vagy Sárándi József a papírzsebkendőnyi verseket, úgy Körmendi Lajos is kialakította a maga "zsugorított" formáját, a konkrét dátumokhoz kötött, naplójegyzetre emlékeztető, erősen komprimált versválfajt, az ún. dátumverset. Valójában nem is "igazi" versek ezek, inkább lírai látással, lírai modorban rögzített noteszbejegyzések, afféle pár soros emlékeztetők. Ezek elsője 1968. augusztus 22-ről való, a csehszlovákiai bevonulásra reagáló velős, drámai hangoltságú följegyzés; az utolsó 1999 tavaszán született, és a betegségtől szenvedő, testi kínokat átélő költő pályatársára, Nagy Gáspárra gondol benne és általa. Több mint harminc esztendő szubjektív-lírai jegyzetsora a csaknem hetven rövid vers, amelyek között akad irodalomtörténeti "szellemidézés" (Petőfi hívása), külhoni utazás élményének rögzítése, futó hangulat megörökítése és közügyi gond megfogalmazása. Valamennyit a fanyar humor, még inkább a rezignáció hangulata jellemzi, amely olykor-olykor váltakozik a hetyke daccal vagy az öregedésre való szomorú-beletörődő ráismeréssel. Egyik utolsó vallomásában így búcsúzik: "Öt perc az élet, / de talán van még belőle kettő / Veled" (1997.12.20.). Ez a röpke vallomás kitűnően szemlélteti a látszólag egyszemélyes vallomások mélyértelműsségét és sokszólamúságát. A kicsinységében is figyelemre méltó kötet jóval több, mint lírai kuriózum: sajátos művészi életgyónás és alkotói számvetés.


Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez