Georg Wilhelm Friedrich HEGEL

A filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai:
A LOGIKA

Minthogy a filozófiáról általában nem lehet apriori képzeteket adni, lévén csak a tudomány az eszme teljes kifejtése, a filozófia felosztását is csak az eszméből lehet levezetni. Ezen alapvetés értelmében Hegel a középpontba állított eszmét az "önmagával teljességgel azonos gondolkodásnak" nevezi, s így a tudományt az eszme "máslétének" különböző stádiumaira osztva tagolja: logika, természetfilozófia és a szellem filozófiája. Az első kötet a logika tudományát mint a tiszta (a magán- és magáért-való) eszme tudományát vizsgálja, azaz: a gondolkodásnak, meghatározottságainak és törvényeinek alapkategóriáit elemzi a műben. Elvontabb diszciplínának ismeri el, mint a geometriát, hisz nem elvont érzéki képzetekkel dolgozik, hanem magukkal a tiszta, alaktalan absztrakciókkal. Ennek megfelelően Hegel itt fejti ki a gondolat és az objektivitás viszonyát, majd a híres triadikus szisztémát a lét, a lényeg és a fogalom tanáról.

Az Enciklopédia egyszerre két ponton is fontos állomást jelent a filozófia történetében: Hegel filozófiájának egyedüli teljes összegzése; ugyanakkor erős bírálatát adja a kanti kriticizmusnak, illetve Fichte és Schelling hitbölcseletének is.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez