NAGY Gáspár

SZABADRABOK
Egybegyűjtött versek, 1968-1998

Nagy Gáspár legismertebb, legjellemzőbb versei indulatos, indulattal szaggatott poémák, sorskérdéseket boncolnak, régi magyar átkokat fogalmaznak újra, 56-ot idézik, az "új undokokat" becsmérlik; emberlét és történelmi sors dualizmusát a költő ismert formakultúrája jeleníti meg, az a csiszolt, kifinomult, sokszor immanens struktúra, mely Nagy Gáspár sajátja; Ratkót, a href="https://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1131" target=_blank >Kormost, Nagy Lászlót siratja, rájuk emlékezik, őket idézi, (Az utolsó napok filmje; Levél, ha hull...; Az Antigonét fordító Ratkó József stb.). A költő azonban jóval több, mint a róla kialakult klisék: több annál is, mint amit ismerői rá legjellemzőbbnek vélnek. Összegyűjtött verseinek terjedelemre is impozáns kötete először enged teljes bepillantást az évek során igen naggyá és jelentőssé vált költő hatalmas oeuvre-jébe, amely elsősorban izgalmas változatosságával, sokszínűségével, a hagyományok igen eredeti újraértelmezésével és új hagyományok teremtésével lepheti meg az olvasót. Nagy Gáspár valóban indulatos és sorskérdésekkel viaskodó költő, de korántsem csupán az. Vannak finoman ironikus, "urbánusan cizellált, játszi kedvvel írott, az elioti, apollinaire-i lírára rímelő költeményei is, csakúgy, mint a modern és posztmodern szövegvers sajátosan egyéni variációit megteremtő versalakzatai vagy kemény, csillogó szellemességű szatírái, mélyen zengő nagyáriái, búsongó elégiái és számos hangnemét, versválfaját művészien ötvöző nagyobb kompozíciói (Kitárta szárnyait; Rimbaud súgja; Nyelvem pallosával; Pár ezer év; Történelem; Most visszatérünk?; A történelem asztala alól; Mostanában az őrök; Csapás, de hány?; Visszatérés stb.). A legkülönbözőbb versformákban is otthonos a költő, egyszerre ért a finom, légies dal technikájához és zenéjéhez, valamint a gondolati költemények történetbölcseleti ívének felépítéséhez, az ungorkodó, csipkelődő hangnemhez és a hiteles pátoszhoz. Jellemző az életműre annak személyessége, aminek egyik indíciuma az, hogy igen sok vers konkrét személyhez szól, de a közvetlen címzettet nélkülözők megszólítottjai is pontosan kitapinthatók a versszövetből. A Nagy Gáspár teljes eddigi életművét felölelő kötet utolsó darabjai 1998-ban született, egészen friss versek (Valahol örökké; "Ősz és tavasz között"; Történetünk a hivatalban és a pokolban; Kései hódolat stb.).
Jelentős kötet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez