NÉMETH László

IRGALOM

A regényt az életmű sommázatának is tekinthetjük. Németh László, mint már annyiszor (Gyász, Iszony, Égető Eszter) hősnőt választott mondandója közvetítéséhez. Az Antigonéval rokon, a gyermeki hűséget példázó Kertész Ágnes figurájának megformálásával szervesen folytatja, mintegy ellenpontozza az említett művek hőseinek elektrai magatartását és sorsát. Az 1920-as években játszódó történet ifjú medikájának apja iránti vonzódása, önmegtartóztató életvitele tulajdonképpen a világ kuszaságaitól való menekülni akarás, a tiszta emberi életre való vágyódás szép metaforája. A sok esztendei fogságból megrokkantan visszatért tanár apa enerváltsága, a személyéhez fűződő gyermeki ideák meghiúsulása, a fiatal szeretőt tartó, a házasság kötelékéből szabadulni akaró anya féligazságai végül is kiűzik a reményeiben csalódott lányt a család közegéből. Egy kórházi elfekvőben vállalt állása döbbenti rá a világban élők esendőségére, arra, hogy sorsukon igazítani csak az emberi irgalom szüntelen gyakorlása képes. Németh László alkotói stílusgyakorlatait is tükröző regénye komoly elmélyülést igényel olvasóitól.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez