SZERB Antal

MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNET

"Nem herbáriumot adunk benne az irodalom szerelmeseinek, hanem élő virágoskertet" - írja a bevezetőben Makkai Sándor református püspök. És valóban, voltaképp egyetlen hatalmas esszé ez a monográfia, amely főképp irodalomszociológiai tagolást érvényesít, amikor korszakolásában egyházi, főúri, nemesi, polgári korszakokat állapít meg. A pszichológiai beleélés módszere egy egész korra vonatkozóan kockázatos, egyetlen alkotó vizsgálatánál viszont a pusztán filozófiai vagy tematikus elemzésnél mélyebbre vezet. Különösen Berzsenyi, Katona József, Széchenyi, Vörösmarty vagy Ady - tehát a heroikus alkatú írók - munkásságát taglaló esszék gondolatfűzése példamutató és az olvasó számára rendkívül vonzó. Ugyanakkor Szerb Antal a nemzeti irodalmat az európai literatúra egyik szálának tekinti, s ennek kontextusában szemléli, azzal a szándékkal, amelyet maga úgy jelölt meg: az irodalmat szeretné az emberi szívekhez közel vinni. És ez is műve legfőbb értéke: példaadás az olvasás rajongó szeretetére és a tudatos értékválasztásra.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez