|
CSUKÁS István
ÉTELLIFT A POKOLBA
Csukás István kilencedik önálló verskötete mindenekelőtt bravúros
szerkesztésével kelt feltűnést. A Hová tűnt húsz kiló?
című és a Visszatért húsz kiló című költemények közé
fogva először a fizikai lét veszélyeztetettségéről, a továbbélés
rossz lelkiismeretéről szól: "Hogy ajándék minden, ritka ünnep, /
hogy élve leéljük életünket. // Hogy mindig más hal meg - ócska
vonat, / kattog fejemben a gyáva gondolat." (Timár Béla
halálára). Más, nekrológ jellegű számadások (W.S. a
bolondokházában; Abody nevét is; Már öregebb vagyok, mint
Kosztolányi; Éjfél után ne félj?) ellenpontjaiként a
természet, a mindennapi létezés ízét, színét, zamatát átélő,
habzsoló, már-már ditirambikus vallomások olvashatók (Járom a
piacot; Ki ette meg a nyarat?; Reggelizés közben egy rossz
hír). Humorukkal, virtuozitásukkal szakítják meg a különben
is változatos kompozíciós ívet a Rassz-versek és gén-
dalok, meg az inkább a külső körülményekre reflektáló
szójátékai, s a Dalok a súlyfürdőből saját közérzeten
élcelődő "reumatológiai" versciklusának darabjai. A sok friss
észrevétel, találó ötlet és gondolat közt feltűnő újdonság Csukás
istenes tematikája (Isten megnyomja a tavasz-gombot; Isten
inkognitóban; Istenke, vedd térdedre édesanyámat; Szavakkal
szólni nehéz róla). Különösen ez utóbbi versben nyilvánvaló,
milyen termékenyítően hat a szerzőre József Attila Istennel
komázó, mélyen emberi természetessége. Az alaszkai
farkasban viszont Szabó Lőrinc szenvedélyes racionalitásának
láthatjuk új, megrendítő lendületű továbbfolytatását. A
vitalitással és öniróniával teli kötetzáró költemények (Nem
csak én lesem a semmit; Egy kis szabadesés; Albatrosz a bevásárló
szatyorral) emlékezetes sorozatát utolsó előtti darabként úgy
zárja le a kötet címadó verse, hogy visszafelel a kötetnyitó
verset követő Vad versenyfutásra: "Vad versenyfutás a bőröm
alatt, / legelől merészen a szív halad." "Hová futok, mért
izgulok, / mintha vonatjegyem volna, / s lekésem a csatlakozást:
/ ételliftet a pokolba." |
