|
Jacques DERRIDA
A SZELLEMRŐL Derrida filozófiai kismonográfiájának középpontjában ugyan Heidegger néhány alapvető kategóriájának, elsősorban a szellem, szellemiség kategóriájának bemutatása és analízise áll, ám a mű korántsem filozófiatörténeti jellegű. Derrida természetesen saját posztmodern filozófiája szemszögéből és eszközeivel fog a vizsgálódáshoz: Heideggert részint saját elődjének, részint koncepciói legnagyobb formátumú ellenlábasának tekinti. Éppen ezért - Heidegger intencióit, illetve saját grammatológiai megfontolásait követve - a szellem kérdéskörét a filozófiai értelemben vett nyelv kategóriájának erőterében helyezi el. Hogy ezt megtehesse, részleteke menően kell foglalkoznia a heideggeri terminusokkal, megfogalmazás- és kimondás-variációkkal és ezek módosulásaival. Elkerülhetetlen így a német szövegrészek eredetiben való idézése-értelmezése, ami - tekintettel arra, hogy Derrida bevonja tárgyalásmenetébe a különböző francia Heidegger-fordításokat is (ezeket külön-külön kell magyarul értelmezni, visszaadni) - nem teszi éppen könnyűvé a szöveg követését. Kategória-elemzésről lévén szó, Derridának be kell vonnia tárgyalásába a teljes Heidegger-életművet, ám a súlypont a korai főműre, a Lét és időre, valamint a késői Schelling és Trakl-traktátusokra esik. A megközelítésmód jellegéből következően természetesen nem a szellem új meghatározása, fenomenológiájának részletező bemutatása a könyv végeredménye, hanem azoknak a bizonytalanságoknak a rendszeres feltárása, amelyek egymással szerves összefüggésben a szellem- fogalom "módszertani helyét" jelölik ki. A könyv, Derrida írásmódjának minden szellemessége, szinte szépírói kvalitása ellenére a nehezebben követhető-érthető művek közé tartozik. Nemcsak Heidegger alapos ismeretét tételezi fel olvasóinál, de például a dekonstrukció modern eljárásaiét is. |
