Fjodor Mihajlovcs DOSZTOJEVSZKIJ

FELJEGYZÉSEK AZ EGÉRLYUKBÓL

Dosztojevszkij eredetileg 1864-ben, nagy korszaka nyitódarabjaként megjelent művét nem véletlenül szokás a 20. századi ember gondolatvilága, sajátos létértelmezése borzongató megelőlegezésének tekinteni. A meghökkentően modern alapszituáció szerint negyvenéves, visszavonult pétervári kishivatalnok hőse - unalomból, illetve helyzete tisztázása, emlékei rendezgetése okán - feljegyzéseket írogat "az egérlyukból", azaz egy nyomorúságos, városszéli kis zugból, ahol meghúzta magát. Ezek közvetítésével világíthat aztán az író - Gogolhoz kötődve, de már egyértelműen Kafkát, Sartre-ot, Camus-t stb. előlegezve - az ember nyomorúságának, elmagányosodásának, elidegenedettségének és már-már patologikus tudatmechanizmusainak mélyeibe.

A voltaképpen két lekerekített részből álló mű első fele fiktív önarckép: a torzult, eltorzított lelkű antihős kísérlete arra, hogy tisztázza léte értelmét, körüljárja a számára adott szabadság fogalmát, megvilágítsa helyét és szerepét a társadalomban, exhibicionista-viviszekciós viszketegséggel egyénisége, múltja legsötétebb bugyrait mutassa be. A második rész mintegy az előzőben feltárt jellemvonások szemléltetése az epikai alakítás hagyományos módszereivel, voltaképpen példázat a normális emberi kapcsolatok szinte totális hiányával sújtott emberről. Hősünk önkínzó élvezettel számol be legkínosabb, legfrusztrálóbb élményeiről: egy katonatiszttől elszenvedett megaláztatásról (melynek során Dosztojevszkij a torz orosz társadalom kegyetlen kritikáját nyújthatja), groteszk, tragikomikus kísérletéről, hogy társakra leljen volt osztálytársai körében, majd ennek szükségképpen szerencsétlen végkifejlete nyomán a szánalmas viszonyról Lizával, a nyomorúságos kis prostituálttal.
- A ma is meggondolkodtató, felrázó mű serdülőkortól mindenkinek olvasmánya lehet.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez