GÉCZI János

PRÓZÁK

Több száz írást - bekezdésnyi hosszúságút, kisregény terjedelműt, oldalnyit vagy kétsoros üzenetnyit - tartalmaz az a válogatás, amely Géczi János merészen újszerű, néhol abszurd vagy posztmodernbe hajló prózájából válogat. A kötet fejezetcímei a korábbi kiadásokhoz - vagy az újabb gondolatkörök gyűjtőcímeihez - igazodnak, bemutatva a kicsit bolondos vagy groteszk látásmódot, azt, ahogyan a "sok műfajú " szerző látja közvetlen környezetét és ahogy láttatni akarja azokkal, akikről ír.
Bár a válogatás az elmúlt tíz év alkotói "termését" idézi, nem változik, csupán változatos lesz a megjelenítés formája, és lényegében változatlan az üzenet tartalma is: életünk színtere állandó, múlt és jelen összefüggéseit általános emberi magatartás magyarázza. Legyen az a himnusz rejtőzködő kisfiúja, aki a kamaszkorral viaskodva ugyanazt éli meg, mint ami a nyolcvan éve haragvó öregasszonyok mágiája, vagy a cigány- hagyomány rontása. Az elvágyódó ugyanúgy eltéved a haza határain kívül, mint a populus, ez a nyárfák családjához tartozó útszéli fa, amelyet már régóta ismerünk, pedig igazából csak Ázsiában és Amerikában honos. Az általános "emberi" szűrőjén át jelenik meg minden bizonytalan történelmi emlékünk, amelyet kényszerűen cipelünk tarisznyánkban, amelybe éppúgy "beleesik" Gizella királyné, Bulgakov Mester és Margarítájának különleges kiadása, mint a negyvennyolcas, a ferencjóskás, a kunbélás, a világháborús, az ötvenhatos vagy a káderes évek történelme. A kötet egységesíti a Fegyverengedély című kötet mozaikképeit, amelyek benyomásszerűen ragadják meg egy város múltját és mindennapjait; a szerzőnek egy 1993-as isztriai kisvárosban (21 rovinj) töltött három hetét, amelynek naplószerű hangulatképei csak alig különböznek a mozaikképek rövid üzeneteitől; vagy az Angyalhéj gondolat-novelláit, ahol egy-egy felbukkanó gondolat köré kerekedik néhány rövidebb-hosszabb történet. És a gondolattöredékek között egy "igazi" Géczi stílusú kisregény, A torony. A hőse csak megkezdett életét fejezi be azzal, hogy a lakótelep sivárságában több évtized alatt felépíti gótikus tornyát - amely kirí a betonházak szürkeségéből, és amely - az élet nagy igazságainak megfelelően - csak addig ad célt, amíg el nem készül. A válogatást féloldalnyi üzenet zárja le. A tiltott ábrázolások könyve furcsa momentuma: egyetlen mondat a jövőről - amelyet mégsem lehetett megírni, csak a "van" lírai megfogalmazásában, villanásnyi képecskében.
Az összegyűjtött prózák - prózarészletek legnagyobb érdeme, hogy így "egységesítve" már nem érthetetlenek; a korábban újszerű, nehezen "feldolgozható" élményanyag szépveretű, már-már lírai üzenetté válik a mai Magyarországról és lakóiról, akik pontosan olyanok, mint a történelem viharait túlélő ország.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez