|
Jean-Paul SARTRE
AZ EGO TRANSZCENDENCIÁJA
Sartre filozófiai főműve A lét és a semmi indította
útjára a francia egzisztencializmust. A szerző korábbi, a főművet
előkészítő, rövidebb írásai - köztük a legjelentősebb, Az ego
transzcendenciája is - akkor kerültek az érdeklődés homlokterébe,
amikor - azzal összefüggésben, hogy az egzisztencializmus német földön
fundamentálontológiává, egzisztenciális analitikává alakult - nem
annyira esszencia és egzisztencia sajátosan antropológiai elemzése
látszott már a fő kérdésnek, hanem tudat és én (ego) szembeállítása,
az intencionalitás lételméleti kategóriája, a husserli fenomenológia
kategóriatana. E fő kérdések körül forog Sartre Ego-könyve is, sokban
más utakat is nyitva, mint amelyeket azután a főmű bejárt. Sartre e
művében még nem egzisztencialista a szó későbbi értelmében, sokkal
inkább fenomenológus, akinek központi kérdése, hogy vajon a tudat
"birtokosa-e" az énnek, hogy vajon az én és a "másik" miképpen
léteznek, hogy mit és miként transzcendál az ego, hogy az
intencionalitás vajon mire irányul, túllépi-e a tapasztalati valóság
körét (és ha túl, milyen transzcendencia irányában) stb. Akik a
későbbi, kivált a szépíró Sartre-ot ismerik, e könyvben egészen más
problémákkal és egészen más okfejtésekkel, stílussal találkozhatnak.
Megérteni is inkább csak azok fogják e művet, akik viszonylagos
otthonossággal mozognak
Husserl,
Heidegger
és
Jaspers
gondolatvilágában. (Ehhez segítséget nyújt, hogy a kötet függelékében
néhány - ebben az összefüggésben különösen fontos - Hussserl-szöveg és
szövegrészlet fordítása is megtalálható.)
|
