Virginia WOOLF

ORLANDO

Az élete ötvenkilencedik évében öngyilkossá lett angol írónő a huszadik századi modern regény egyik mestere. Apja Leslie Stephen, a Viktória-kor neves kritikusa, nagyapja Thackeray, a nagy realista regényíró. Az Idő sebességének érzékeltetésében Proust és Joyce mellett ő teszi az irodalomban a legnevezetesebb lépéseket. Változatos formákkal kísérletező regényeiben az emberre ható legfőbb érzelmeket és benyomásokat elemzi. Jacob szobája egy fiatal Cambridge-i diák gyermekkori hangulatokból szőtt, cselekménynélküli életrajza; a Hullámok három nő és három férfi zaklatott életsorsa; a Fárosz egy anya finom lélekelemzése; az Évek egy szétbomló angol család regénye. A Flush-ban Elisabeth Barrett-Browning angol költőnő érzelmeinek változatait rögzíti.

Az írónő 1931-ben adta ki ezt a különös érdeklődésre számot tartó művét, amelyben a regényműfaj "elköltőesítésére" lett kísérletet, igaz, ekkor rég megjelent Joyce Ulysses-e, de Virginia Woolf valami lényegesen mást akart. Szinte teljesen lemondott az angol irodalom legerősebb hagyományáról, a kalandról, hogy a hullám kibontakozásának, tetőzésének, visszahullásának és elcsitulásának metaforájába foglalhassa elvont mondanivalóját születésről, életről, halálról; hajnalról, délről, alkonyról, éjszakáról; tavaszról, nyárról, őszről és télről. Elvont gondolatsorát plasztikus képekkel, egyénített jellemekkel, az ezekből fakadó hangok mesterien formált dallamaival és lenyűgöző összhangzatával fejezi ki. Mindez a maga nemében páratlan szépségűvé teszi művét, s olyan igazolását adja kísérletének, amit talán csak Faulknernek sikerült túlszárnyalnia A hang és a téboly megírásával.

Az Orlando tehát máig a kritikák keresztüzében álló, legjelentősebb műve. Cselekménye, a férfiból nővé változó Orlando élete, majdnem 400 év alatt játszódik, minden időpontban realista módon körülhatárolt társadalmi-történelmi körülmények között.
A történet 1586-ban kezdődik. A főhős egy híres angol nemesi család tagja. Költői ambiciókat ápol magában és megkezdi egész életén át húzódó főművének írását, "Tölgyfa" címmel. Fokozatosan ismerkedik meg a nagyvilági élettel, hamarosan kapcsolatba kerül a felső körökkel: az öregedő Erzsébet királynő szerelme, s mint ilyen, kincstárnoka és első udvarmestere lesz. Egy titokzatos orosz lány, Szása Romanovics révén megismeri az igazi szerelmet és a csalódást. Életének következő állomása Konstantinápoly, ahol rendkívüli követ. Herceggé való kinevezésének, Rosina Pepito táncosnővel történő házasságkötésének reggelén következik be a megmagyarázhatatlan fordulat; nővé változik. A regény további részében így ismerkedik tovább az élet titkaival. Először a civilizációval próbál szakítani, majd ennek reménytelenségét belátva Lady Orlandoként visszatér Londonba. A legközelebbi nagy esemény a 19. században következik be, férjhez megy Shelmerdie kapitányhoz és gyereket szül. A 20. században, 1928-ban ismét találkozik ifjúkorának csodált irodalmi mesterével, Nick Green-nel, aki egyetemi tanár, a Viktória-kor befolyásos kritikusa. Regényében, a Tölgyfában kedvét leli, mivel nyoma sincs benne a modern szellemnek. A művet kiadja és ezzel a hős(nő) író lesz.

A regényt egyesek angol stílustörténetnek tekintik, mert minden kort a maga sajátos formájában, annak különös légkörével vázol. Mások, mivel a korok és az emberélet viszonylagosságát mutatja be, a relativitás elméletét alapul vevő filozófiákkal hozzák kapcsolatba.
A könyv elsősorban a modern irodalomban jártas olvasók körében válik élményszerű befogadássá.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez