|
Immanuel KANT
AZ ERKÖLCSÖK METAFIZIKÁJÁNAK ALAPVETÉSE
Kantnak
A gyakorlati ész kritikája mellett legfontosabb etikai értekezése Az erkölcsök metafizikájának alapvetése. Ez a rövid filozófiai traktátus alkalmas arra, hogy azok is áttanulmányozzák, akik esetleg visszariadnak a nagy Kritika valóban nem könnyű és könnyen érthető szövegétől. A most megjelent kiadvány (Bp., Raabe Klett K., 1998) azonban jóval többet nyújt, mint ennek az értekezésnek a szövegét, és nemcsak azért, mert a talán legjelentősebb magyar Kant-kutató és monográfus, Tengelyi László jelentősen módosította, pontosította a korábbi fordítás magyar szövegét. A kiadvány azért érdemel kiemelt figyelmet, mert nemzetközi összehasonlításban is a messze legjobb Kant-kalauzok, a kanti filozófiába való bevezetők közé tartozik. Az összeállító mindenekelőtt igen pontosan, és még nem torzító-vulgarizáló módon egyszerűsítve ismerteti a kanti filozófiát, annak ún. "kopernikuszi fordulatát", vagyis azt a máig élénken ható tettet, hogy Kant megkülönböztette a transzcendenciát és a transzcendentális megközelítést, hogy - elsősorban
A tiszta ész kritikájában - disztingvált a tiszta ész (tehát nem az értelem) konstitutív kategóriái (idő, tér stb.), valamint a gyakorlati ész regulatív eszméi közt. Az etika, az erkölcsök metafizikájának meglapozása természetesen nem a konstitutív kategóriák világából való, és ez a kanti - ezúttal etikai - fordulat csaknem olyan jelentős, mint az ismeretelméleti. Hogy azután - e fordulat következtében - miként alakítja ki Kant a maga etikáját, azt, az alaptraktátus szövegét állandóan kommentálva, de külön szövegek formájában is, igen alaposan és csaknem mindenki számára érthetően magyarázza el, mutatja be Tengelyi László. A kötet végén pedig kitűnő, minden további, immáron felsőfokú Kant-ismeretet megalapozó Kant-utalásokat és remekül válogatott nemzetközi irodalomjegyzéket nyújt. - A kötet minden filozófia iránt érdeklődő olvasónak - korántsem csupán diákoknak - olvasmánya.
|
