UNGVÁRI Tamás

A REGÉNY ÉS AZ IDŐ

A huszadik század klasszikus regényei, mindenekelőtt Az eltűnt idő nyomában, az Ulysses, A varázshegy vagy Broch, Faulkner művei gyökeresen változtatták meg a prózai műalkotás struktúráját. A modern regény szerkezeti átformálódásának, alkati módosulásának egyik alapvető feltétele a századforduló eszmetörténeti övezetéig visszavezethető új időszemlélet kialakulása volt. A hegeli időgépezettel szemben ekkor - immár az antipozitivista visszahatás eredményeként is - a bergsoni kettős időfelfogás hódít: az objektív idő és az élményi tartam szembeállítása. A regényfejlődésnek ezt a kritikus pillanatát, a "természetes" időnek epikai szervezőelvvé lépését vizsgálja Ungvári Tamás könyve. Ad ugyan némi történeti vázlatot az időképzet fejlődéséről, de műve középpontjába e századfordulós váltás epikai kérdéseit állítja. Hosszasan elemzi a Balzac-, Stendhal-féle regény időkezelését, illetve közvetlen előzményeiket, mintegy azokra a pontokra mutatva rá, amelyek döntő változásokon mentek át a huszadik századi regény modelljeiben. A huszadik századi próza nagy mintáiban viszont az időelvű múltteremtés (Proust), a formateremtés (Joyce) és létfilozofikum (Thomas Mann) példáit tekinti át.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez