CSOÓRI Sándor

NOMÁD NAPLÓ

A kötet Csoóri tanulmányaiból, esszéiből, karcolataiból emlékezéseiből ad válogatást. A tisztánlátás vágya című részben 23, többnyire rövid lélegzetű írás kapott helyet. Témái változatosak, s együttesen összefüggő képet alakítanak ki a hatvanas évek első felének magyar világáról. Különösen sokat foglalkozik a paraszti múlttal és jelennel, felidézi Radnóti és Kosztolányi alakját, bejárja írásainak forrásvidékét, s őszinte önvizsgálat után válaszol kritikusainak, kifejti véleményét filmről, képzőművészetről, Veres Péter emberi-írói magatartásáról, a költőiség és tudatosság viszonyáról. Eredeti módon és érdekesen szól a népköltészetről, hajdani és mai funkciójáról.

Az Utazás félálomban cím alatt sorakozó írások egy részében a költészet műhelykérdéseit feszegeti, rávilágít az irodalmi élet néhány problémájára, s méltatja egy-egy kortárs költő művészetét (Tornai József, Illyés Gyula). Számos önelemző gondolatsort is találunk a ciklusban. Éles szemmel vizsgálja a körötte zajló élet jelenségeit: szenvedélyesen ítéli meg az autós fölényes kézmozdulatát, a giccskultuszt, a különböző megalkuvásokat, így ébresztgeti a lelkiismeret nyugtalanságát, filozofál az életről és elmúlásról. Megidézi Rózsa Sándort, s szárnyas szavakkal vall az anyanyelvvel való találkozásairól.

A kötet utolsó részében többek között elemzi Nagy László A Zöld Angyal című költeményét, felidézi a korán elment pályatárs "földi vonulását", Veres Péterrel való találkozásait, kijelöli az ő külön temetőjében Németh László sírjának helyét. A kötet legnagyobb terjedelmű, gondolatilag legnagyobb igényű tanulmánya a Tenger és diólevél, amely a bartóki modell meghatározása során egy benső önéletrajz körvonalait vázolta fel.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez