GÖRGEY Gábor

UTOLSÓ JELENTÉS ATLANTISZRÓL

Görgey Gábor öt, korábban már megjelent regényét adta ki Utolsó jelentés Atlantiszról cím alatt (Vadászszőnyeg, Volt egyszer egy Felvidék, Kísértések könyve, A homár páncélja, Adria szirénje. A mű azonban nem kolligátum, nem egyszerűen egymás mellé helyezése zárt, önálló műveknek, hanem új minőség, igazi "nagyregény". Lehet, az író nem tudatosan ezzel a szándékkal írta a most együvé került munkákat, ám azok szinte öntörvényűen álltak össze egységgé.

Önéletrajz és fikció keveredik e műben, a főhős, Toporczy Ádám valamiképp Görgey hasonmása, de mindenképp annak a régi világnak, a magyar ancien régime-nek a gyermeke, amely az úri Magyarország eltűnésével maga is Atlantiszként süllyedt el a múltba. Az író nem idealizálja ezt a régi világot, éles kritikát is tartalmaznak regényei, regényciklusa, ám látásmódja árnyalt és sokoldalú, fel tudja és fel is kívánja villantani ennek a valamiképp mégiscsak szerves életmódnak, életformának, mentalitásnak és kultúrának a szépségét, vonzó oldalait is, kivált a második világháború utáni állapotokkal, a totális diktatúra kiépülésével szembeállítva.

A nagyregény persze sokkal gazdagabb anyagú, semhogy egyetlen "eszmei mondandó" szálára felfűzhető lenne. A mű nemcsak egy elsüllyedésre ítélt világot mutat fel, hanem embersorsok sokaságát, egy fiatalember nevelődési regényét, szerelmeket és konfliktusokat, erotikát és intellektuális kalandokat, anekdotát és tragédiát - egy kor és szereplői teljes életét.

A nagyregény - tudatosan - távol áll minden posztmodern vagy egyéb divattól, ahogy az író vallja: "az igazi mesélés, az érdekfeszítő történetbonyolítás" ősi örömével készült, épp ezért - nemcsak az irodalom vájt fülű értőinek, de az olvasók széles körének figyelmére érdemes.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez