MÓZES Attila

NAPNYUGATI VÁNDORLÁS

Az 1970-80-as évek fordulóján Mózes Attila szinte üstökösként tűnt föl az erdélyi magyar irodalom égboltján; a legnagyobbak - pl. Székely János - ismerték el prózaírói "mindentudását". Már pályakezdő novelláiban, kisregényeiben a lirizált lélektani próza egészen egyéni - és persze modern - változatát nyújtotta. Műveinek alapszövetét az adja, hogy az író szereplőinek és szituációinak lélektani realizmussal ábrázolt érzésvilágába beleolvasztja, beleötvözi a környezet rendkívül szuggesztíven láttatott atmoszféráját, és miközben így összejátszatja a belső és külső világokat, mindezt költőiséggel. lágy poézissel színezi. Ahogyan Bertha Zoltán egy átfogó tanulmányában jellemezte írásművészetét: "Szemlélet és látomás hullámzó nyugtalansága, gördülékeny egyensúlyú, telten érzéki koloritja, érett újromantikus-szecessziós vagy impresszionisztikus artisztikuma olykor krúdys légkört teremt álom és valóság átszűrt képei közé".
Válogatott elbeszéléseinek kötete pontos tükre ennek a rendkívül árnyalatosan kimunkált írói világának, ugyanakkor finoman érzékelteti az életművön belüli parányi elmozdulásokat. A 70-es évek második felében keletkezett Fény, árnyék átdereng még tiszta lélektani realizmussal szól, a 90-es vétized novellái pedig a drámai sűrítettség hatását keltő szaggatottsággal hatnak. A Yesterday vagy Az Oroszlán Hava a gyermekkor máig sajgó hangulatait idézik föl, miközben e nosztalgikus szépségeket átjárja az extremitás, a perverzió sejtelme, a régi idillt a normálistól való eltérés árnyalja, de sosem bántón, tolakodón, hanem azzal a tudással, hogy az is az élet része lehet. A Mózes-próza egyik központi kérdése a férfi-nő kapcsolat (Szerelem), amelyet persze ugyancsak átszínez a különcség motivikája, a különösség időtlensége. Nemkülönben erősen foglalkoztatja az írót az emberi alkalmazkodóképesség határainak kitapogatása (A tolmács hiánya) vagy az emberi kapcsolatok és a magány kérdése (A toronyőr).
Mózes Attila több interjúban hivatkozott nagy példáira, a 19. század orosz klasszikusaira, Flaubert és Faulkner nagy műveire, de hatottak rá a "dühös fiatalok" is, no meg erdélyi kortársai, kivált Panek Zoltán, Bálint Tibor, Szilágyi István, Vári Attila prózája. Ám mindezek pusztán halovány eredők egy ízig-vérig modern és szuverén lélektani próza alakulásfolyamatában. A Napnyugati vándorlás - a kortárs (erdélyi) magyar kispróza igen jelentős teljesítményéről ad áttekintést.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez