|
REVICZKY Gyula
Az 1870-es évek elején kialakuló "modern" magyar lírát - szemben a
Gyulai Pál értelmezte "népnemzeti" hagyományokkal - az "örök emberi"
érzések feltérképezése vezette; a művészet közkinccsé tételének programja,
illetve a nemzetek közeledésének vágya egyesítette e "kozmopolita
költészet" első nemzedékét (pl. Endrődy Sándor, Darmay
Viktor, Indali Gyula stb), amelynek legnagyobb alakja kétségtelenül
Reviczky Gyula volt. Reviczkyt - már az 1870-es évek eleje
óta ismerte a hazai irodalmi élet. A különböző fővárosi és vidéki lapok
szerkesztőjének művészi-filozófiai kritikáira, Heine-fordításaira
felfigyelt a szak- és közvélemény, a siker azonban csak közvetlenül halála
előtt érte el. Személyes hangú, vallomásos líráját
Petőfi,
Vajda és
Heine hatása formálta, valamint Schopenhauer
eszmevilága. Elutasította a népies irány tradícióit és romantika pátoszát,
"érzelem-kultuszával" inkább a szentimentalista hagyományokhoz
kapcsolódott, verseit a panaszos boldogtalanság és a rezignált lemondás
ellentéte jellemezte, kifejezve nyomorúságos és küzdelmes életét, amelyet
alapvetően származása és nincstelensége határozott meg. Reviczky
líratörténeti helyét az impresszionizmushoz közel jelölte ki
irodalomtörténetünk. A "dal" műfaját a modern szubjektivizmus és
hangulatiság eszköztárával megújító költőt így méltán tekinthetjük
Ady,
de főként
Juhász Gyula
és Kosztolányi
elődjének.
A kötet minden lírai és verses elbeszélő szöveget tartalmaz, ami a hazai
forrásokban hozzáférhető. Tartalmilag felöleli Reviczky 1874 és 1889
között írott zsengéit, lírai ciklusait, kiadatlan verseit, töredékeit és
kísérleteit, valamint műfordításait. Nem közli azonban tehetségét más
oldalról bizonyító kritikáit, drámatöredékeit, így amellett, hogy bevezető
kiadványa egy jövőbeli "összes műveknek" - a Reviczky-líra
teljességigényű összegzése.
|
