ERDÉLYI József

VÁLOGATOTT VERSEI

Bár nem szerepel a középiskolai tankönyvek kötelező anyagában, Erdélyi József lírája kiiktathatatlan fejezete a 20. századi magyar irodalomtörténetnek. Amikor Ady halála és Trianon végérvényesen lezárt egy történelmi és egy irodalmi korszakot, a szimbolista modernség és az avantgárd válsága idején eredeti, meggyőző, tiszta hangon szólalt meg, s rangos követőket vonzó irányzat alapítója lett. Költészete termékenyítően hatott a fiatal József Attilára, Illyésre, Sinkára, de még Babits, Tóth Árpád hangváltásában, majd az 1945 után induló új népi költők, Nagy László, Simon István iránykeresésében is ott érezzük közelebbi vagy távolabbi ihletését. A líratörténet a népiesség megújítását és a tárgyiassággal (Illyés szerint "tárgyilagossággal") való ötvözését társítja nevéhez. Erdélyi újra érvényt szerzett a kötött, magyaros formának, a zárt szerkezetnek, a művészien egyszerűsített nyelvnek: "Hatalmas költői feszültség, amely a legkisebb kapacitású formákban zsúfolódott föl" - írta róla Németh László. Törekvése és szerepe a nagy zenészkortársak közül Kodályéra emlékeztet; Erdélyitől származik A szarvasokká vált fiúk című román kolinda kongeniális fordítása Bartók gyűjtéséből. Inkább lázadó, mint forradalmár alkatra és magatartásra vallanak életművében a szociális elégedetlenség és tiltakozás megnyilatkozásai (Lovaspóló a Vérmezőn). Dalai, balladái, meséi, kisepikai alkotásai közül több tucatnyi bizonyult máig elven hatású antológiadarabnak (Fegyvertelen; Ibolyalevél; Isten kovácsa; Az őrült festő; Telefonkarók; Csipkebokor; Az utolsó királysas; Fűz Kata; (Fehér torony); Fekete-Kőrös; Hörcsög stb.), és még több vár újrafölfedezésre, átértékelésre. Erdélyi intelligenciája kisebb volt költői tehetségénél. Politikai úttévesztése a harmincas évek második felében általános szellemi válságot tükrözött, és a bűnbánó "visszatérés" módját és idejét is szerencsétlenül választotta meg 1954-ben. Fénykorát, a húszas-harmincas évek remekléseit később már megközelítenie is csak ritkán sikerült (Rügyfakadás; Csontfurulya). A kötet szerkezeti arányai - az olvasó javára és örömére! - tapintatosan korrigálják az életmű egyenetlenségét, a válogatásból legföljebb a méltán híres "rapszódiák" valamelyikét hiányolhatjuk. A higgadtan méltató utószó Görömbei András gondos munkája.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez