Henri BERGSON

TEREMTŐ FEJLŐDÉS

A Teremtő fejlődés (1907), melyet a bergsoni filozófiai életmű legátfogóbb alkotásának tartanak, 1930-ban jelent meg magyarul Dienes Valéria tolmácsolásában, aki a bölcselőt közvetlenül ismerte és hallgatta. Az Akadémiai Kiadó ennek hasonmását jelentette meg, kiegészítve Babits Mihálynak a Nyugatban, 1910-ben közölt Bergson-esszéjével, illetve az eredeti fordítás apróbb hibáinak igazításával.

Nietzsche mellett Bergson, s kiváltképpen ez a könyv tette a legnagyobb hatást a 20. század első évtizedeinek szellemi, művészi életére: magyar és világirodalmi alkotások látásmódja, formakezelése (pl. a belső monológ, az írói perspektíva szubjektívvé válása) mögött a bölcseleti megállapítások tapinthatók ki. Egész gondolatmenete szembenállás a 19. századi mechanikus, egyszerűsítő "természettudományos" szemlélettel, az életet, az emberi minőséget radikálisan különböztetve meg a fizikai világtól. A mű tengelyében az idő fogalmának, ennek az élő pszichikumban jelentkező felfogásnak újraértelmezése áll: a racionális tudat és az emlékezés, a múlt egész arzenálját mozgósító intuició kettéválik ebben a megközelítésben. Míg a mechanikus lét merő előrehaladás, sőt pusztulás, a kiszámíthatatlan, nem determinált emberi, a "teremtő fejlődés" jegyében áll, s minél fejlettebb az élet, annál kevésbé érvényesek rá a natúra, a fejlődéstan mechanikus törvényei. A filozófiatörténet nagy klasszikusaihoz visszanyúló (Platón, Arisztotelész, Descartes, Spinoza, Kant) okfejtés ma is lebilincselő szellemet áraszt; érdeklődők és filozófiatörténeti stúdiumokat végzők olvasmánya. A tartalmas előszavak mellett a bergsoni filozófíában való eligazításhoz Sándor Pál művét, (Henri Bergson filozófiája) is érdemes elolvasni.

Vissza a főoldalra    * * *    Vissza a kereséshez