|
Martin HEIDEGGER
KANT ÉS A METAFIZIKA PROBLÉMÁJA
Heidegger 1927-ben adta közre főművét, a
Lét és időt,
amely - mint azóta bebizonyosodott - nemcsak a huszadik századi
filozófiában, de az egyetemes bölcselettörténetben is valódi
paradigmaváltást generált. E mindmáig hevesen vitatott és a
legkülönbözőképp interpretált munka után két évvel jelent meg
Heidegger új könyve, a Kant-monográfia, amely fergeteges vihart
kavart filozófus körökben. Mindenekelőtt azért, mert a
megjelenés idején még a legaktívabb kontinentális filozófiai
irányzat a neokantianizmus volt, Heidegger pedig nemcsak a
hagyományos Kant-interpretációkkal szakított durván, de szinte
semmibe vette a neokantiánus nagyok (Cohen,
Natorp, Windelband, Rickert,
Cassirer és mások) Kant-képeit is, nem is beszélve az
erre a Kant-képre épült rendszereikről, koncepcióikról.
Heidegger a könyve megjelenéséig egyértelműen és
cáfolhatatlanul ismeretelméleti fordulatot hozónak beállított
Kanttal
a metafizikus Kantot állította szembe és könyvének középpontjába, ami azért is
számított botránynak, mert a közvélekedés (egyébként mindmáig)
úgy tartja, hogy Kant "bebizonyította" a metafizikai
lehetetlenségét, tudománytalanságát, filozófiai
terméketlenségét. A Heidegger-könyv persze nem lép fel a Kant-
filológia igényével. A szerző "mindössze" újraolvassa benne
Kantot, és kimutatja ez olvasás alapján a kanti metafizika
alapfogalmait, amelyek - természetesen - egyenesen a heideggeri
fundamentálontológia, a Lét és idő metafizikája felé
mutatnak. Ezzel az újraolvasással Heidegger három irányban is
nagyot alkotott. Mindenekelőtt inaugurálta a dekonstrukció (az
újraolvasás) később
Derrida
által kanonizált (és elnevezett) metodikáját és
kategóriarendszerét. De rendkívül nagyot lendített a
földhözragadt Kant-filológián is, megalapozva egy új Kant-kép
kialakítását. Végül a lehető legjobb, és a hagyományos
filozófiatörténeti műveltséggel rendelkezők számára a
legkényelmesebb utat kínálta a heideggeri fordulat (mármint az
első ilyen) megértéséhez.
(Sartre
például - gyakran idézett tény - csak a Kant-könyv olvasása
után értette meg a Lét és időt, amire azután később saját
filozófiáját építette.)
A nagyon változó színvonalú magyar Heidegger-fordítások közt a
legjobbak élén van a helye ennek a műnek (Ábrahám Zoltán
munkája), ami azért is örvendetes, mert ez a munka a magyar
olvasók számára is megteheti azt a szolgálatot, amit Sartre-nál
tett. A Kant-könyv persze nem könnyű olvasmány így sem - ám a
legjobb bevezetés Heideggerhez, és így "kötelező olvasmány" a
filozófia iránt érdeklődő minden olvasó számára.
|
